Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
40 a kriminalizált elemeket is magába sűrítő versre válaszolna vissza, hasonlóképpen a szétszakadt személyiség összeforrasztásának igényét fogalmazza: egyszerre a személyiséglátomásnak a Te meg a világ ban tökéletessé alakuló poétikáját (hang súlyosan visszatérve majd Az Egy álmai nak Goethére visszakérdező, a Werthert idéző motívumaira), a létezésre csodálkozás végtelen lehetőségének oximoronját. Amelyhez majd József Attila is kapcsolódhat szövegformálását a Szabó Lőrincével összevetve. Összeszövődik mindez éppen ebben, a tátrai versben az emberrel, mintha az ősbűn megjelenítője lenne. Az 1926-ot követő időszak bárha tematikájában kikövetkeztethetőnek mutatja önmagát, a költő ars poeticus öntájékozódásában mégis a teljes bizonytalanságot jelenti be: egyfajta boldog boldogtalanságot és az életnek krimibe illő menetét – ugyanakkor ebből az extremitással formálódó világból való kiválás igényének állandóan tudatosított kényszerítő erejét és belső reménykedését fogalmazza programjává. A Sátán -kötetet közvetlenül követő pillanat szülötteként – minden össze foglalás-jellege ellenére – a legpontosabb szakítási pillanatot rögzíti a megelőző négy kötet világától. Valójában éppen a váltás kriminalizáltságának megjelenítése. A Pandora szelencéjében ébredés tanulságával súlyosodva az elkeseredés mélypontjáról tekint fel kora nemzeti jelentőségű jeleneteire, mint Európa meghatározó kísérletező korszakával összhangba kerülő kísérletekre. A Vezér című látomása éppen a világ átalakíthatóságának veszendőségét vezeti fel. 1945-ös Napló jában és Védőbeszédeiben nem véletlenül egyszerre említi modellként a történelem mindig bukásra váltott „kapitányait”, és saját, személyes életreményre lobbanásainak reményét. Úgy, hogy a vers szövetében benne él Julius Caesar véres merényeltsége, és önmaga elvérzett lapszerkesztői ambíciója. Hiszen a Vezér ben már hozza az íté letet, amely minden változást változtathatatlanságra kényszerít. A Vezér t minden magyarázója valamilyen remény várományosaként láttatta. Én éppen hogy a bukás (fontos: bármilyen előjelű bukás!) kezdeményezését látom általa ebben a versburokban elsiratottnak. Melyről ugyanekkor kimondja: „De hisz ez még rettenetesebb”. Nem azért, mert a jövő csak akként hozhat változást, hogy egy „rend” csak személyek változását biztosíthatja ideig-óráig, de mert a rá visszaszóló, A Párt válaszol című versben éppen a bosszú felhorgadását féli, mielőtt az a valóságban életre kelhetett volna. Megmutathatta volna jelenbeli alakzatát. Szabó Lőrinc éppen a Vezér -verset számonkérő igazolása idején jól ismerte a fiatal finn újságírónő, Kangas Helena jóvoltából éppen a látszólag sikeres finn példát.15 Mannerheim, bár kimentette népe függetlenségét nemegyszer, sőt a nagyhatalmi alkuk után véglegesen is, mégis a maga bölcsességét követve elnöksége lejárta után sürgősen elhagyta a személyét ünneplő hazáját, és Svájcba települt át, félve, hogy tisztsége lejártakor, már nem elnökként, minden sikere ellenére bármikor kiada▼ 15 Kabdebó Lóránt, Szabó Lőrinc finn fordításai , ItK , 1997. 1–2/79–97. = Uő, Szabó Lőrinc „pere ”, 166–212.
