Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
38 Duruzsolj, tátrai villamos14 című az, amelyik az életmódváltásra készülés vélt örömé ben felújítja a bűnbenfogantság, a klasszikus modernség egész emberre méretezett szabadságaurájától való tudatos elválás tettenérését. Duruzsolj csak, tátrai villamos, duruzsolj s vidd sárga-fehér fényburádat a gyönyörű éjszaka csöndjében, szaladj kanyarogva, fölfelé, havas faluk s fenyőerdők között, csavargó kis sárga fény, föl a hegy derekára-nyakára, duruzsolj jó meleg éneket a jó meleg bágyadásban, fejed fölött lengesd meg a kanyarodók nagy körsikolyát, a sínek rohamriadóját: duruzsolj, tátrai villamos, szaladj és zsongd tele altató énekeddel fájó fejemet, mert a szomorúság országából indultam én ma reggel, és most látom csak, hogy minden, amit el akartam hagyni, velem jött s itt van, becsomagolva nehéz bőröndökbe, itt van, velem: itt vagyok én, ő, a másik, az a másik, a másik, a mindig szomorú koldus, akit tegnap leszúrtam, itt van, velem, a halott, én, áldozatom, aki elől menekültem és akit nem mertem elásni, Dunába dobni: velem az a másik, ▼ 14 Szabó Lőrinc, Duruzsolj, tátrai villamos , Pesti Napló , 1927. április 3. = Uő, Összes versei I–II. (2003), II. kötet, 618–620.
