Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 3. szám - Kabdebó Lóránt: A vers kriminalizálódása (Szabó Lőrinc pályakezdésében, 1920–1930)
36 nizmus”-ról. Melyről érzi előre az ítéletet: „Alkonyúl.” Szabó Lőrinc verse úgy kimondott ítélet, hogy az maga mindjárt egy bemutatott és végrehajtott kivégzés is („sortűz”, amely célkeresztjében „szívünk” áll – ezért is eredendő verscíme: Szétlőtték a páncélvonatot). Mint sortűz repült az ucca reggel, – páncélvonat a szivünk! ugató kürtök folyamai vittek! – S jaj, már este van. Meghaltak a hajnali istenek, vér, élet, igazság! – A francia forradalom csufosan megbukott; minden betörőt bevittek a rendőrségre; a népjóléti miniszter másnak ad lakást; az atyák pájesze megbékült az uj borbélylegényekkel, és minden oly tündéri és oly csodás, szinházban rotyog a szórakozás, örül a gazdag, örül a szegény, egy rongy van, egy rongy van a szive helyén, cini-cini, telik a pénzből –: kétségtelenül jólét fakad a kapitalista termelésből! Mint sortűz repült ez az ucca reggel, s jaj, este van! Szétlőtték a páncélvonatot és már csak a mozireklám hirdeti istennek Apollót! A futurizmus cselekvésessége, és csődje egyszerre, önmagába visszaharapása. Miként minden kísértő erő ősi metaforája. A klasszikus modern „kelgyó is önmagába harap”. Leírható mindez, mint – filológiailag kinyomozható – bármilyen esemény személyes következménye. Mára: valójában többé válik ennél – a történelem summázata. Amint a maga teljes szövegével idézett három verset, mint a modernség horizontját a történelem summázataként verssé fogalmazza a költő, magára veszi, mint saját szenvedését. És látja, érezteti versei történetét mesélve – az ötvenes évek kommunista diktatúrája idején – a Vers és valóság ban: minden egyes emberre vonatkoztatva is rettenetes ez a közeg, mindenki egyénileg, saját sorsával él benne ebben az állapotban. Elfogadottá vált? Inkább kérdőjelezhetővé! Érdemes tehát a versbe beleemelni. Ars poeticát alakítani köré. Mit is mesél évtizedek múlva a
