Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
54 A jelentés szerint a pedagógusok között jelentős volt a templomba járók száma, sőt az iskola igazgatóhelyettese is vallásos. Vaskúton volt a „legszínpompásabb a feltámadási, és úrnapi körmenet, ekkor még igen élénken tevékenykedtek a hitbuzgalmi csoportok, különösen a Mária-leányok és a Rózsafüzér Társulat”. Az általános iskolások közel 40 százaléka járt hitoktatásra, és 30-50 fő vett részt rendszeresen a szombat délutáni katekézisoktatáson. A nagyobb egyházi ünnepeken, a körmeneteken nagy csoportot alkottak az iskolások és a község fiataljai, a Mária-leányok fehér ruhában, 60-80 fős csoportban szerepeltek. Az 1962-es feltámadási körmenetet követő istentiszteleten Drozdik a szószékről figyelmeztette a szülőket és a fiatalokat az egyházhoz való fokozottabb ragaszkodásra és hűségre. A prédikáció végén két kérdést tett fel a gyermekeknek: „Hűek maradtok-e a hitetekhez?” A válasz kórusban az „Igen” volt. A második kérdés: „Nem hagyjátok-e el a vallásotokat és egyházatokat?” Válasz kórusban: „Nem, nem, soha!” A vallási életben, hitoktatásban részt vevő gyermekek szülei közül többen azzal indokolták az állásfoglalásukat, hogy „...miért ne járjanak a gyermekeink templomba, amikor oda jár sok tanító is, meg az igazgatóhelyettes nő is”. A plébános rossz viszonyban volt a tanácselnökkel, a kultúrház használata miatt is konfliktusba kerültek. A fiatalok rendszeresen igényelték a kultúrházat lakodalmakra. A templomi esküvő utáni lakodalomba a papot is gyakran meghívták, „aki kötelezte a jelenlévőket az étkezés előtti és utáni imádkozásra”. Ebből néhány esetben kellemetlenség adódott, mert a meghívottak között kommunisták, helyi vezetők is voltak, és a katolikus hívek rosszallásukat fejezték ki, ha az ilyen vendégek nem vettek részt a közös imádságban. Amikor ebben a kérdésben „a tanácselnök helyesen intézkedett, Drozdik több alkalommal elmarasztaló megjegyzést tett a helyi vezetésre”. A múlt évben a járási tanácselnök járt Vaskúton és üzent Drozdiknak, hogy menjen át a tanácsházára. Drozdik nem ment át, azt üzente vissza, hogy „nem érek rá, jöjjön át az elnök, ha dolga van”. Az egyházközség anyagi ügyei rendezettek, az egyházmegye egyik legjobban gazdálkodó községeként említették a vaskútit. Évi 60 forintban állapította meg a plébános az évi párbért, „mondván, hogy megközelítőleg ennyi a legjobban dolgozó tsz-ben egy munkaegység értéke”. Vaskúton is jól érzékelhető, hogy a helyi vezetésben is részt vettek vallásos emberek, a téeszelnök volt az egyházközség világi elnöke, és a téesztagok együtt jártak a templomba. Drozdik Ágoston távol tartotta magát a politikától a hívek előtt, de a helyi ateista vezetőkkel vitába szállt a kommunista eszmékről, és a vallásos világnézet felsőbbrendűségéről próbálta meggyőzni őket. A faluban még erős hitélet folyt, számottevő hitbuzgalmi csoportok működtek, a körmenetek kiemelkedő eseménynek számítottak a vallásos falusi közösség életében. Az iskolások 40 százaléka járt hittanra, 30-50 fő vett részt rendszeresen a katekézisoktatáson. Húsvétkor Drozdik fogadalomtétellel erősítette meg a gyer-
