Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
51 tag lett, „beválasztották anélkül, hogy ismerték volna”, amit azzal magyaráztak, hogy az elődje is a népfront tagja volt, és a református egyház „haladó egyház”. Hatolkay részt vett minden tanácsülésen, népfrontülésen, állami rendezvényeken, sőt esetenként az iskolai ünnepségeken is. „Ő a községbe érkező külföldi vagy hazai turisták idegenvezetője, mint aki a község legműveltebb lakosa. Tagja az önkéntes tűzoltó testületnek, részt vesz a helyi Vöröskereszt munkájában, a szülői munkaközösségben stb. Az elmúlt évben a Fővárosi Villamosvasút üzemi lapjában kétszeri dicséretet kapott, mint aki szívesen kalauzolta az oda autóbuszon érkező vállalati dolgozókat.” Hatolkay budapesti kapcsolatainak köszönhetően támogatást szerzett a településnek, a fővárosi vállalat patronálta az egyik helyi téeszt, és a vállalatnál tisztviselőként dolgozó régi barátja segítségével megszervezte, hogy a vállalat dolgozói segítsék a helyi úttörőcsapatot. A tanácselnök és a párttitkár a „legnagyobb megelégedéssel veszi tudomásul a református lelkész ilyen sokoldalú közéleti tevékenységét. Dicshimnuszokat zengenek róla, s nem egyszer elvtelenül is támogatják egyházi munkáját.” Példaként megemlítette Gyóni, hogy 1961-ben a templomtatarozás utáni ünnepséget – egyéb helyiség hiányában – a lelkész a községi kultúrházban tervezte megtartani. Megkapta a kultúrházat, és engedélyt adtak arra is, hogy az ünnepséget követő szeretetvendégségen bibliai tárgyú diafilmeket vetítsenek. A megyei egyházügyi főelőadó „határozott intézkedése az utolsó napokban akadályozta meg a tervezett ünnepség kultúrházban való megtartását”. A tanácselnök elmondta Gyóninak – aki felháborodva rögzítette –, hogy figyelemmel kíséri az egyház tevékenységét, és a különböző egyházi rendezvényeken „rendszeresen részt vesz”, az új papot és lelkészt az első hetekben meglátogatta, „majd az egyházi személyeket a vizit viszonzása alkalmából lakásán fogadta”. A helyi egyházaknak nem voltak anyagi gondjai, a katolikusok 1961-ben hozzávetőlegesen 500 ezer forint értékű templomot építettek, és ekkor készültek plébániát vásárolni. A református egyház az elmúlt másfél évben 70 ezer forintot fordított a templom külső tatarozására. Mindkét egyházban az utóbbi években nőtt a templomba járók, az egyházi szertartásokon részt vevők száma. A Bács-Kiskunsági Református Egyházmegye közgyűlésén mint az egyik legjobb gyülekezetet értékelték a szalkszentmártonit, mert nőtt az úrvacsorázók, a konfirmáltak, az adakozók és a templomba járók száma is. Gyóni szerint 1961-ben Hatolkay és néhány aktív presbiter valamennyi református családhoz eljutott, és „hitvallásra” szólították fel a híveket, és aki továbbra is az egyház tagjának vallotta magát, „mindjárt vállalnia kellett az egyház anyagi támogatását”. Hatolkay a vasárnapi istentiszteleten kívül heti négy alkalommal foglalkozott a híveivel a templomon kívül. Külön bibliaórát tartott az iskolások, a serdülők, a nők és a férfiak részére. „Bevallása szerint a 60–70 embert befogadó terem már kicsinek bizonyult ilyen alkalmakon”, ezért kérte a községi tanácstól
