Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 2. szám - Rigó Róbert: Pártállami „szociográfia” a hatvanas évek vallási életéről
30 következő év őszén is készíteni kellett egy hasonló tartalmú jelentést járási adatgyűjtések alapján. A papok, lelkészek joggal tartottak attól, hogy ha a parasztság gazdálkodásának, megélhetésének alapját, a termőföldet elveszik tőlük, akkor nemcsak a településhez való kötődésük, a természet rendjén alapuló vallásos világképük rendül meg, hanem a megélhetésük elbizonytalanodása miatt, a csökkenő jövedelmükből az egyház számára is kevesebbet tudnak áldozni. Ezeket a folyamatokat felfoghatjuk egy erőltetett tempójú modernizációnak is, amikor erőszakos állami beavatkozással gyorsították a még meghatározó mértékű rurális társadalom felszámolását, helyette az ipari és szocialista típusú társadalmi környezet kialakítását és a vallásos világnézet háttérbe szorítását, lehetőség szerint elhagyását. A Kádár-korszak egyházpolitikájának alapját a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Politikai Bizottságának 1958. június 10-én és július 22-én hozott határozatai jelentették. Rögzítették, hogy a szocialista államban is hosszú távon számolni kell az egyházakkal, ezért együtt kell működni velük. A határozatokban különválasztották a „klerikalizmus”, azaz az „egyházi reakció” elleni harcot – amit politikailag ellenségesnek tekintettek –, mert az szerintük a szocialista rendszer megdöntésére törekszik, és a vallásos ideológia visszaszorításának célkitűzését. Rögzítették, hogy az egyházaktól elvárják a „szocializmus építésének támogatását” és az egyházon belül is a „reakciós elemekkel” szembeni fellépést. A határozatban előírták, hogy vezető pozíciókba csak lojális egyházi emberek kerülhetnek, a lelkészek „rendszeres politikai nevelését” a békemozgalomban kell megszervezni, a fiatalokkal kizárólag az iskolai hitoktatás, valamint az elsőáldozásra, bérmálásra és konfirmációra történő felkészítés keretében foglalkozhatnak, „minden más (sport, vetítés, énekkar, iskolán kívüli hittan stb.) »megengedhetetlen«”.7 A másik határozat rögzítette, hogy az egyházakkal „pozitív” együttműködésre kell törekedni, de a vallásos világnézet elleni harcot folytatni kell, míg az el nem tűnik az emberek tudatából. A határozat előírta a vallásos tömegben folytatandó felvilágosító és nevelőmunka részleteit, például azt, hogy a „tudományos materialista világnézet terjesztése” minden állami oktatási, kulturális és tudományos intézmény, valamint a sajtó és könyvkiadás feladata, és a pedagógusok világnézeti nevelésére is különös gondot kell fordítani.8 Az egyházi építkezésekre vonatkozó építésügyi minisztériumi rendelkezést is 1958-ban hozták meg, amely a helyi tanácsok építésügyi osztályait arra kötelezte, hogy csak akkor adhatnak ki egyházi ingatlanra építési engedélyt, ha az építtető bemutatja az ÁEH-tól kapott jóváhagyást. Ezután minden egyházi építmény ▼ 7 Köbel 2005, 133. 8 Köbel 2005, 132–135.
