Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 11. szám - Varlam Tyihonovics Salamov: A csomag; Lazsa; Sokkterápia; A cirbolya (Soproni András fordításai)
12 Sokkterápia Még azokban a pompás időkben, amikor Merzljakov lovászként dolgozott, és a maga készítette darálóval – egy nagy, kilyuggatott fenekű konzervdobozzal – módja volt, hogy a lovak zabadagját megdarálja, és embernek való kását készítsen belőle, és ezzel a kesernyés, forró masszával tompítsa, csitítsa az éhségét, szóval már akkor elgondolkodott egy egyszerű kérdésen. A Nagy Földről származó nagy termetű igáslovak naponta kétszer annyi kincstári zabot kaptak, mint a zömök, borzas jakut lovacskák, holott ezek is, azok is egyformán keveset cipeltek. A kevert vérű, igavonó Pejkónak annyi zabot kellett a jászlába szórni, hogy az elég lett volna öt jakutnak. Ez így volt rendjén, így működött mindenütt, és ez egyáltalán nem izgatta Merzlajokovot. Azt viszont sehogysem értette, miért van az, hogy az emberek lágerfejadagja, ez a fehérjéket, zsírokat, vitaminokat és kalóriákat felsoroló titokzatos előírás, amely a fegyencek élelmezését volt hivatva szabályozni, egyáltalán nem veszi számításba az emberek élősúlyát. Ha egyszer úgy kezelik őket, mint az igásállatot, akkor a fejadag szempontjából is következetesnek kéne lenni, és nem holmi irodában kikalkulált számtani középhez igazodni. Ez a rettenetes számtani közép legfeljebb csak a kis termetűeknek volt előnyös, és csakugyan, az ilyenek később jutottak dögrovásra. Merzljakov alkatra olyasféle volt, mint a Pejkó, és az a hitvány háromkanálnyi kása, amit reggelire kapott, csak fokozta a gyötrő fájdalmat a gyomrában. Márpedig a brigádban dolgozó melós a fejadagon kívül szinte semmi mást nem kaphatott. A legértékesebb tápanyag – a zsiradék, a cukor, a hús – egyáltalán nem abban a mennyiségben került a csajkába, mint ami az előírásban szerepelt. Merzljakov mást is látott. Elsőnek a termetes férfiak patkoltak el. Bármennyire hozzá voltak szokva a nehéz munkához, az itt az égvilágon semmit nem jelentett. Egy nyápic értelmiségi tovább kitartott, mint egy kalugai óriás, született földtúró, ha a lágerfejadag előírása szerint egyformán etették őket. A teljesítményszázalék növelésének se volt semmi értelme, mert a pótlék mellett az alapellátmány maradt a régi, ami nem ilyen nagy termetű emberre volt méretezve. Ahhoz, hogy az ember többet egyen, többet kellett dolgozni, ahhoz viszont, hogy többet dolgozzon, többet kellett enni. Az észtek, lettek, litvánok mindenütt elsőnek hullottak el. Ők kerültek elsőnek dögrovásra, amivel kiváltották az orvosok piszkálódását: hiába, ezek a baltiak hitványabbak az orosz népnél. Igaz, a lettek és észtek otthoni életmódja távolabb állt a lágerléttől, mint az orosz paraszté, és ezért nekik nehezebb volt. De a lényeg mégis más volt: nem voltak ők kevésbé teherbírók, csak egyszerűen nagyobb termetűek. Vagy másfél évvel ezelőtt úgy adódott, hogy Merzljakovnak a skorbut után, amely gyorsan leterítette az újoncot, alkalma nyílt, hogy egy darabig külsős szanitécként dolgozzon a helyi kis kórházban. Ott vette észre, hogy a gyógyszeradagokat testsúly szerint szabják. Az új gyógyszerek kipróbálását nyulakon, egereken,
