Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)

95

merhető világ megszemélyesítése és felruházása saját lelkiállapotával. Hívő egzisztencialisták írtak parányi létükhöz képest ilyen kozmikus arányú megvilágosodásokat. A Minden kellene című, 2019-es posztumusz kötetében is kiemelt szerepet kapott a „minden”. A bárki-ember természetes igényei ugyanúgy benne rejlenek a szóban, mint a legmagasabb alapigazságok. A minden

éppúgy fizikai (idő- és térbe

li), mint bölcseleti és hitbeli, metafizikai fogalom az észjárásában. A Mont Blanc és a Niagara kellett neki, a tenger és az afrikai, közép- és dél-amerikai piramisok, a világ csodái, csillagrendszerei, beavattatás a lét kis és nagy titkaiba, a buddhizmusba, a szerelembe. A templomba járás – a mindkét oldalon nemzedékek óta református család hatására – számára belső szükségletté vált, nem csak szokássá vagy kötelességgé. Hívő volt egész életében, és zeneszeretőként a népdalok mellett a Károli Gáspár és Szenczi Molnár Albert által magyarra ültetett zsoltárokat énekelte szívesen, még akkor is, amikor már – negyvenvalahány éves korától – klasszikus zenét hallgathatott autójának rádióján. A zenéből is megérezte, hogy a hit „mindenképpen” a mindenségre, a mindenhatóra vonatkozik, s ellentétje a szeretet elvét elvető, cinizmusra hajlamosító nihilizmusnak, amennyiben nem a teljes megvilágosodásban fogant, szenvedésektől megszabadító buddhai nirvánáról van szó. A mindenség ura pedig elérhetetlen, noha az emberben eredendő vonzalom van iránta, s ezt imádságaink, mágikus erejű művészi alkotásaink fejezik ki leghívebben. Dobozi Eszter költészetének jellemző vonása az imádságos, zsolozsmás, mantrázó jelleg, akár keresztény, akár pogány regölő változatban.

Korai verspróbálkozásai, melyek nagyrészt meg sem jelentek, sokszor hazafias témákhoz kapcsolódtak. Érett költőként megérezte, hogy az ilyen tárgyú költemény legalább annyi megalapozottságot és egyéni leleményt igényel, mintha édesanyjáról, kedvenc virágairól vagy saját szorongásairól írna. A R

á

kóczi nóta

különös, barokkosan szakaszolt formájában írt tiltakozó verset 2006 szeptemberében, amikor már napirenden voltak az akkori kormány elleni tüntetések (Ad notam Rákóczi). Történelmi tárgyú, a saját korával párhuzamba vonható verseihez volt némi családi indíttatása is. Fölmenői néhány közismert iskolai olvasmányon és a bibliából s más egyházi könyvekből énekelt zsoltáron kívül nemigen ismertek verseket, szépirodalmi műveket – de a kulturális hagyományok egy szűkebb sávja életre szólón behatolt a gazdálkodás gondjaival teli fejekbe. Az egyik dédvagy ükapáról emlegették nemzedékről nemzedékre, hogy amikor a Turinban élő Kossuth Lajos a kilencvenedik évéhez közeledett, a ceglédi parasztpolgárok kijelöltek maguk közül egy küldöttséget, zarándokoljanak el Torinóba „Kossuth apánkhoz”, köszöntsék fel méltóképpen, és a magyarság nevében kérjék meg: térjen vissza hazájába. Ebbe a küldöttségbe delegálták a ceglédiek az erre kiszemelt, közmegbecsülésnek örvendő Dobozi gazdát. Ez fontos volt az ükunokának, mint valami szóban megőrzött ereklye.