Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)

91

csolatot tartott egyebek között a Lezsák Sándor vezette Lakiteleki Népfőiskolával, amelynek kampuszán és előadótermeiben Eszter az évek folyamán a Kárpátmedence régióiból meghívott írókkal és kulturális jelességekkel köthetett ismeretséget, némelyikükkel barátságot, például a marosvásárhelyi Látó szerkesztőivel. Lezsák Sándor és a Népfőiskolához kapcsolódó Antológia Könyvkiadó vezetője, Agócs Sándor költő is kollegiális kapcsolatot tartott vele. Dobozi méltó verset írt Kecskemét tudós irodalomtanárához, Orosz Lászlóhoz (1925–2016). A Berzsenyi- és Katona József-kutatót köszöntő versében tisztelgésül a lírikus Katona Idő

ver

sének szavait építette saját, filozofikus költeményébe. Címe, a Volt idő

is utalás az eredeti címére. Idő nem egy van, hanem több: 1. ami elmúlt, 2. ami most van, 3. ami lesz. A tudat dönt arról: létünknek mikor melyik dimenzióját – jobb magyar szó híján: kiterjedését – éljük. Világképét nemcsak a gyerekkori, falusias és tanyai életmód befolyásolta, nemcsak az osztály-előítéletből kapott korai kóstoló (kirekesztése az óvodából). Megjelentek a félelem különféle okozói. Például a ceglédi és környéki laktanyákból gyakorlatra kirajzó, hazánkban állomásozó szovjet harckocsioszlopok és egyéb monstrumok. Csikorgó és dübörgő lármájuk ijesztő és ellenszenves volt, megszokhatatlan a gyermeknek. Kényszeresen nézte anyja szoknyájába kapaszkodva az utat felmaró, füstokádó szörnyeket. Erről Seregszámla

című, 2018-as költeménye vall. Van egy verse, amelyet már szociográfiai tapasztalatainak birtokában írt Elkésett vitairat címmel (2018). Kezébe került egy irodalmi újságcikk, amelynek szerzője egyenlőségjelet tett a szegénység és az elhanyagoltság, a munkaruha és a toprongyos igénytelenség között. Doboziéknál nem volt jellemző a piszkos vagy szakadt ruházat, az összecsapott, íztelen étel – a gondos anyai kéz nyomán a legegyszerűbb alapanyagból is nagyszerű levesek, főzelékek, sütemények születtek. A gondosan megfoltozott ruha előfordult, de a szakadt kabát soha: „Így jár // furfang s ész a nincstelen

séggel” írta a költő. A szegény ember kiskorától fogva lelemé

nyesebb, mint az, akinek minden az ölébe hull. Anélkül, hogy a vers kimondaná: erkölcsi ügy a szegényeknél a tisztaság. Eszter számára, ahogy szülei tartották, a tisztesség is. Ez rávilágít Dobozi Eszter hazulról kapott, alapvetően demokratikus nézeteire. Ez vezette őt a nyolcvanas évek végén létrejött MDF körébe, amelynek alapító tagjai között tartották számon. A Fórum szétzilálódása után a közvetlen politizálásban ritkán vett részt, s csupán tanügyi kérdésekről hallatta olykor véleményét a közéletben. Alapos, visszhangot keltő cikket írt a dilettantizmus ellen (Vasárnapi írók, dekonstruktív epigonok, Forrás, 2003/9; Kísért a lehetetlen, Orpheusz, 2013). Az 1995-től általa vezetett iskolában nem engedte, hogy a szakmai érdekekkel együtt helyet kapjanak a vallási és világnézeti szabadságon túl bármilyen pártérdekek, kampányok, a gyerektársadalmat bomlasztó ideológiák. Az alpári zenét, irodalmat sem tűrte. Ő maga megtalálta magának az elveinek legjobban megfelelő demokratikus