Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)

2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)

86

annak, / hogy sorsuk odahagytam: / idők mélyéig sújtó / gyötrés”. Apokrif ének

é

ben írja: „Uram, (...) Megvertél engemet örökkön örökre / Lelkiismerettel” (ld. a Másolhatatlan kötetben, 2002–2005). Az Így üzennek

hosszú mondatai a sűrűn használt sorátvetéseknek köszönhetőn szakadoznak rövid soros elégiko-ódává. Íme a tízszer négysoros költemény egy részlete: „... A lélek / korbácsa csak a vétkem: / futnék tetőre most is, / tágasságot, égboltnyit // esdek, áhítok egyre, / s mint ki átokkal verve, / – hányad íziglen? – nyilall, / szúr, hasogat, s mint vihar, // szaggat egész valómban.” Megszenvedte szakítását az ősök életformájával. A magyar költészet „népi” eredetű egyéniségeinek visszatérő motívuma az efféle lelkifurdalás, főként a múlt század bőven vett második felében, amikor a falusi fiatalok eljutottak az irodalom fórumaira, s elődeik szép nyelvét, kultúráját magukkal hozták. A lélek háborgása Adyban is megszólal, hogy visszhangot keltve végigkísérje útjukon a költőket Illyéstől és Erdélyi Józseftől Csanádin, Nagy Lászlón, Simon Istvánon, Csoórin át Ágh Istvánig, Serfőző Simonig, Doboziig. Megszólal majd’ mindenkiben, aki átélte azt a kettősséget, hogy városi értelmiségi életformája és kultúrája ellenére lélekben falusi, vidéki (is) maradt. Ez a „kettőztetés” kényszerű is, de tudatosan vállalt hagyományőrzés is. Eszter parasztpolgár

nak nevezte elődeit. A „kollektív” társadalom proletarizálni akarta szülővárosa gazdálkodóit. Cegléd mezőváros,

ez pedig már jelzi lakóinak félig-meddig városi, polgári jellegét. A termelőeszközök, a jószág és a földtulajdon kisajátítása nemcsak a gazdálkodó tulajdonosi jogát, hanem városi-polgári önérzetét is sértette. Ezzel külön szembe kellett néznie. Jó érzéssel beszélt gyerekkorának mezítlábas nyarairól, a krumpliszedésről, fára mászásról, állatetetésről, -itatásról, de ez a gyerekörömök dolga volt, nem a felnőtté. Továbbtanulása által a városi életformát választotta, megértvén, hogy mindenki azzal jut előbbre, amiért megküzd. Sorsa nem önérzet kérdése, hanem gyötrő fáradozásé, akaraterőé.

A család történetével együtt versről versre kibontakozó önéletrajzi tematika az életmű közepe táján adta át helyét a rendszerváltozás utáni, társadalomkritikai jellegű verseknek. Életműve nem szűkölködik erkölcsi-politikai versekben, de nem is a közvetlen politika körül forog csupán. A panteisztikus motívumokban bővelkedő, de több, mint panteista hitélete, a kultúra adta élményeinek sokasága, a költő- és íróelődök, társak, képzőművészek iránti megbecsülése és szeretete, a részint Cegléden, részint Székelyföldön élő családhoz kötő, erős érzelmi kapcsolatok, s a ritkán előforduló, de mindig tartalmasan megélt hazai és külföldi utazások töltötték ki témavilágát. Eszterrel családi közösségben élve, fölmerült bennünk, hogy esetleg ő költözik hozzám Pestre. Éppen akkor járt le első intézményvezetői mandátuma, s ha munkatársai nem rá szavaznak, akkor valószínűleg a fővárosban folytatódik az életünk. Egy nyáron át mérlegeltük a dolgot, s a 2001-es tanévkezdésre be kellett látnunk,