Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 10. szám - Alföldy Jenő: „Szárnyatlan angyal” (Bevezetés Dobozi Eszter költői világába)
79 sorokból, a családban pedig főként anyai nagyszüleitől, akiknek Cegléd melletti tanyáján általános iskolás életszakaszának nyarait töltötte. Felnőtten úgy válaszolt erre, hogy a Kodály-iskola igazgatójaként külön gondot fordított a népdalok tanítására, meghonosította a fakultatív néptáncoktatást, országos sikerre vitte az évről évre megújultan szervezett gyerekkórusokat, műzenei és népzenei ihletésűeket egyaránt (főként Durányik László kórusvezetésével, Pusker Imre orgonaművész és karmester vezényletével). És azt is itt említem meg, hogy Dobozi Eszter a költészetében is igen komolyan vette a bartóki és kodályi elvet: az előbbi az ősi népköltészet és modern világzene, utóbbi az archaikus-népi és klasszicista-modern hagyományát egyaránt szervesen vegyítette számos versében, s ezeket Dobozi a zenéből is jól ismerte, nemcsak a bartóki irányzatú irodalomból. Hadd hivatkozzam ismét bartóki, illetve Balázs Béla-i hatásra írt, de a költő saját lelkületét is kifejező versére, a költő kora ifjúságának vágyait és kísértéseit, végzetes szorongásait és félszeit a párválasztásra vonatkoztató, a Variáció Judit szólamára című költeményre. Íme egy részlet az operai Judit szerepét-sorsát költőileg átértelmező vallomásából: „mintha csak én érkeznék meg tájaimra / a torkokra forrt énekek / megszólalnak újra – már-már fülemben – bár hallhatatlanul / és asszonyok vonulását látni / végig az elvarázsolt termeken / asszonyok szótlan vonulását / mintha csak én ereszkednék vissza álmaimba / léptük üteme már az enyém” (Az egy című kötetből, 1979–1984). Hátrányát fokozta, hogy keserves otthoni viták közepette kellett megharcolnia alap- és középfokú tanulmányainak folytatásáért. Az értetlen öregek értékrendje szerint az olvasás semmittevés, a tanulás pihenés, a jó bizonyítvány fényűzés a földműveléshez képest. Nyári munkákkal megtoldott diákkorában egy kereskedelmi szakközépiskolában szerzett középiskolai érettségit. Érdeklődése elsősorban a humán tárgyakra irányult, de tizenhat évesen megnyert egy földrajzi tanulmányi versenyt, és a többi tárgyban is jól teljesített. Ugyanebben az évben részt vett az iskolai diákújság szerkesztésében, és volt olyan riportja, amelyet a rádió fölvett műsorába. Szenvedélyes olvasó volt süldőlánykora óta, s nemcsak az irodalomórákon és a takaró alatt, zseblámpás éjszakai olvasással megismert szerzőket részesítette előnyben, hanem a távoli tájak, népek és életformák és kultúrák is érdekelték. A magasság lelki alkatából eredőn vonzotta: minél jobban rálátni a világra, s minél föntebbre törni az ismeretekben és azokon túl, egy „másik térbeidőbe” a csak vertikálisan elérhető és legfeljebb az éjszakai csillagok távlatában szemlélhető, magasabb létezés honába – lásd pl. Fénycsipeszével áthelyezett című, hexameterekben írt versét. Csupa szorongás ez a mű. Az emlékezet olyan képzettársításokat hoz felszínre, ismeretlen erők hatására, hogy menekülésre késztetik lélekben. „Eltölt az űzöttségnek riadalma” – az embernek a norvég expresszionista festő, Munch Sikoly a tolul eszébe. Bezártság és űzöttség kavarog a lírai én közérze tében, s kiszolgáltatottság: „A tágasság is börtön. S a zárka örök. Vágy / és akarat semmit se jelent.” Az arctalan veszély, bár a tünetek a bezártság iránti iszonyra is
