Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Péntek Imre: A hagyomány és modernség összebékítése (Kelemen Erzsébet: A szavak ereje. L. Simon László alkotói munkásságáról)
110 Lényeges megállapítása L. Simonnak: „A magyar hazát a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” A polgári berendezkedésnél jobbat eddig nem találtak ki. S a kultúra nemcsak identitásunk kerete, hanem etikai dimenziókat jelentő cél is. A konzervatív politika számára a szabadság alapérték, a művészi szabadság pedig evidencia. A gyakorlati kérdések innen ágaznak el. Az elit sem egységes, egyes rétegei kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással. És a kultúra sem rezervátum, folyton változik. L. Simon nemcsak elméleti kérdésekkel foglalkozik, de a gyakorlatban is végrehajtja a kínálkozó lehetőségeket. Jó példa erre a kápolnásnyéki Halász-kastély, amely elhanyagolt tsz-irodából elsőrangú közösségi tér lett. A Körbejárni a hazát a lokalitás előtt tiszteleg. A Gyökerek ben ezekről az eltép hetetlen szálakról ír. A családi cégtörténet is személyes része az életének. Ebből is látni: itt egy önéletrajzi ihletettség mozgatja a szálakat. Előkerül a déd- és nagyszülők személye, saját életének egyes elemei, a gyermekkori színterek. A Körbejárni a hazát című kötet Nemzet és politika című fejezetében a konzervatív politika jel lemzőit mutatja fel. De bemutatja a kommunizmus erkölcsi torzulásait is, amely hosszú ideig befolyásolta a közéletet. Ezért kellenek a példaképek, akik a legnehezebb időkben vállalták a kockázatot az igazság kimondásáért. Mint Károlyi József, Fejér megye főispánja, aki 1919-ben a Berinkey-kormánynak „üzent”: ragaszkodnak a nemzeti eszméhez, az egy örök és oszthatatlan magyar állam területi integritásához, nemzeti hagyományaink és törvényeink tiszteletben tartásához. A lokális kultúra identitáserősítő hatása mellett keresésre is ösztönöznek e kutatások, mert ettől válik nem térképpé az elénk terülő hazai táj. A Ki viszi a puskát? Emlékezet és politika című tanulmánykötet lényegi pontját az Intézményes kultúrpolitika 2010 és 2020 között Magyarországon című írás tartalmazza. A Fidesz fő irányelvét a Minőség a kultúr á ban című dokumentum fogalmazza meg. A tudásszerzés és a kulturális fogyasztás, az emlékezet és identitáspolitika alakulása – ezek a döntő kérdések. Ahogy L. Simon írja: „Egy polgári kulturális politika egyformán értékesnek tartja a hagyományápolást és a legmodernebb-progresszív alkotó- és előadóművészetet.” A tradíció és a korszerűség összeegyeztethető a minőség alapján. Ahogy Klebelsberg is írta: az irodalmi és művészeti modernség ellen nem lépett fel, mert ehhez nem is volt joga. A mostani korrekció persze szükséges volt, mert a versenyfeltételek eltorzultak. A kurzusépítés – amely az új korszak alapvető célja volt – részét képezte az identitásmegerősítés vagy a Magyar Művészeti Akadémia szakmai felzárkóztatása. A sokszínűség érdem, a folyamatosan formálódó nemzeti kánon jelenléte pedig szilárd tartópilléreket jelent. Békés Márton szerint a jobboldali konzervatív kultúrpolitikai közeg többszólamúvá vált. A mintaadóvá vált kánonok lehetővé teszik a konzervatív igazodást, ezt a munkát viszont nem a kormánynak kell elvégeznie, hanem a konzervatív szellemi elitnek. L. Simon számba
