Forrás, 2022 (54. évfolyam, 1-12. szám)
2022 / 9. szám - Varga Zoltán írásának mellékleteként képkockák láthatók Ulrich Gábor Dűne című animációs filmjéből
91 felértékelődik a zörejhasználat (és vele együtt a beszéd részleges vagy sokszor teljes mellőzése), s ez rendkívüli művészi potenciállal kecsegtet.21 Ebbe a vonulatba illik a Dűne is, ám radikalizmusa kivételessé teszi – a magyar animációtörténetben kétségkívül –, már csak ezért is megkerülhetetlen alkotás. Az előző alpontban körülírt látványvilághoz olyan hangkulissza társul, amely csak részleges kapcsolatba hozható a látottakkal – a füvet mozgató szél süvítése az egyetlen lényegi közvetlen, ok-okozati kapcsolat látvány és hang között –, leginkább a puszta képelemeken messzemenően „túlnövő”, önálló életet élő, saját univerzumot kreáló hangsávot hallhatunk. A képi redukcióval szembehelyezhető a hangsáv telítettsége, gazdagsága: Ulrich és a hangtervező (sound designer ) Chris Allan Tod száznál is több hangrétegből keverte ki mindazt, amit hallunk a Dűne befogadásakor. Ha igaz, amit a filmhang kapcsán Robin Beauchamp állít, miszerint a hangtervezés „segíti a közönségnek, hogy a komplex látványt megfelelően érzékelje, és viszont, az egyszerűbb látványvilágot képes komplexebbé tenni”,22 akkor ez a Dűné ben különösképpen jól vizsgálható. Míg a képanyag a növényi ele mek már említett mintázatai alapján vezeti (bűvöli) a tekintetet, addig a hallást a legkülönbözőbb típusú zörejekből23 álló – leginkább természeti hangokból, de egy meghatározó részletben tagolatlan emberi hangokat (zihálást, hörgést, sikolyt) is magába olvasztó –, polifonikus akusztikus világ köti le. (A Dűne az első Ulrichanimáció, amely nem használ sem zenét, sem beszédet; kizárólag zörejekből építi fel a hangsávot.24 ) Ez a komplex hangkulissza pontosan arra készteti a közönséget, amit Beauchamp a képen kívüli világból származó hangok kapcsán említ: hogy „a fülével lásson”.25 Márpedig a Dűné ben olyan dolgokat „láthatunk” – fülünkön keresztül – a lelki szemeinkkel, amelyek alighanem jobb, ha a vizuális észlelés számára nem is férhetők hozzá. A képen kívüli teret is érzékeltető hangkulissza ugyanis erős szorongást kelt, ez kezdettől fogva alapélménye a befogadónak: amit látunk, hiába „eseménytelen”, mert amit hallunk, az semmi jót nem ígér. A szorongáson túl hamar artikulálódik annak a balsejtelme, hogy valami szörnyű dolog van készülőben, ami – nem lehet kétségünk felőle – be fog következni. Ez párhuzamba állítható azzal az íveléssel, amelyet a Dűne vizuálisan ír le (a fentebb már részletezett folyamatok és változások révén); hasonlóképpen az akusztikus réteg és a narratív értelemben vett dramatur▼ 21 Varga Zoltán: Beszéd helyett. A zörej kiemelt szerepe az animációs filmben. Apertúra 2011. ősz. https://www.apertura. hu/2011/osz/varga_beszed_helyett_a_zorej_kiemelt_szerepe_az_animacios_filmben/ (Utolsó letöltés: 2022.03.19.) 22 Beauchamp, Robin: Designing Sound for Animation . H.n., Elsevier, 2005, 18. 23 A hangsáv kialakításában használt zörejek tipológiájához lásd Fazakas Áron: Filmhanglexikon . Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2014. 96–98. 24 Korábbi műveiben Ulrich Gábor a zeneszerzés feladatát is ellátta, akárcsak Neuberger Gizella kitűnő animációjában, A zöldséglevesben (2011). 25 Beauchamp: Designing Sound... 22.
