Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 10. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Marsigli Kecskeméten
59 Iványosi-Szabó Tibor Marsigli Kecskeméten A „hosszú” XVII. század, amely valójában 1588-tól, a „spanyol armada” pusztulásától 1714-ig, a „napkirály” haláláig tartott, Európa és az egész emberiség történelmét alapjaiban alakította át. Ez idő alatt a szárazföld középső és nyugati része a társadalmi lét csaknem minden területén a végletes események sorát élte meg. Három évtizeden át dúlt a borzalmas emberi és anyagi veszteségeket eredményező ún. vallásháború. A tengerek csaknem korlátlan urává vált brit szigeteken pedig közel hasonló kíméletlenséggel polgárháború tombolt. A kontinens közepe sem menekült meg a borzalmaktól. Nálunk az 1593-tól 1606-ig dúló kegyetlen és „hosszú háború” után 1671-től rövid megszakításokkal négy évtizeden át követte egymást polgárháború, törökellenes harcok és a Rákóczi-szabadságharc. A leginkább megdöbbentő pedig az, hogy nem tudjuk, a sok millió áldozatot követelő háborúk pusztítottak-e el több életet, vagy a megismétlődő félelmetes járványok. Az viszont kétségtelen, hogy ezek révén átrendeződött a kontinens teljes hatalmi rendszere. Ezt követően a spanyol világbirodalom már nem tudott érdemben hatni a kontinens politikai életére. Eltűnt a svéd nagyhatalom, végzetesen meggyengült az Oszmán Birodalom, a Német-római Császárság pedig erő nélküli címmé változott. Ugyanakkor Hollandia megszilárdította tengeri uralmát, Oroszország pedig eredményesen kereste a nagyhatalommá válás lehetőségét. Létrejött Angliában az első polgári állam, és kiépült a francia abszolút monarchia kifinomult rendszere. Közép-Európa és Magyarország megszabadult az Oszmán Birodalom fenyegetéseitől, a három részre szakadt ország végre egyesült. Sorra épültek ki a nemzetállamok. A borzalmakkal, a szinte felmérhetetlen szenvedésekkel és veszteségekkel egy időben viszont e kor a csodálatos eredmények és a tudományos felfedezések egész sorát hozta létre. A mezőgazdaságon belül ekkor jelentkeztek az első ígéretes változások mind a termelőeszközök, mind pedig a talajművelés és a termesztés területén. Ekkor jöttek létre az ipar későbbi fejlődését meghatározó manufaktúrák. A hajózás, a vízi közlekedés tömegessé válása ekkor ment végbe. A természettudományok soha nem látott felvirágzása, az új kutatási módszerek kidolgozása, a filozófiai gondolkodás megújulása, a művészetek tömegessé válása és átformálódása sorra ezekben az évtizedekben teljesedett ki. Számunkra már kétségtelen, hogy a mai tudományos élet, mai világunk és mai fejlődésünk bölcsője ez a század volt. Ebbe az öldöklő és tündöklő évszázadba egy-egy markánsabb személy életútja széles körű betekintést enged, sőt olykor életük egyetlen periférikus eseményéhez kapcsolódó néhány hivatalos adat is felér egy színes korrajzzal. Bizonyságul lássunk egyet. A kora újkor elitjének csaknem tipikus személyisége volt Luigi Ferdinando Marsigli . E különleges személyiség Bolognában született 1658-ban egy jómódú polgárcsaládba. A csodálatos adottságokkal megáldott olasz férfi legfontosabb sajátosságait, munkaterületeit és eredményeit az életútját feltár ó kutatók megállapításai alapján így összegezhetjük: térképész, műgyűjtő, diplomata, utazó, hadmérnök, csillagász, biológus, geológus, zoo-
