Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 11. szám - Buday Bálint: Egy „avult műfaj” esélyei (Narrációs szereplehetőségek a Szőke Panniban)
127 Mintha erre figyelmeztetne Nyilasy Balázs is, amikor a normatív műfajelméletek avultságára hívja fel a figyelmünket. Ennek a műfajszemléletnek a korrekciója már a XVIII. században elkezdődött, az orosz formalisták a XX. század elején pedig már kifejezetten szkeptikusan gondolkoztak a normatív műfajok lehetőségeiről,15 ami – kissé zavart keltő módon – mégsem járt együtt a műfaji kategóriák radikális átalakulásával: megmaradtak az addig használt műfaji megnevezések, csak mást kezdtünk érteni alattuk. Talán ebből fakad a balladaműfajt övező viták, félreértések, bizonytalanságok jelentős hányada is. A nem normatív műfaji gondolkodás ugyanakkor eleve paradoxon: a műfaji gondolkodás bizonyos mértékig szükségszerűen normatív szemléletet feltételez, amennyiben maga a műfaj mint kategória feltételez valamiféle definíciót. Amikor műfajokról beszélünk, valójában azokról a tulajdonságokról beszélünk ugyanis, amelyek a műfajhoz sorolt szövegeket összekötik, ugyanakkor – ahogy Ralph Cohen felhívja rá a figyelmet – minden újabb művel olyan asszociációk is kapcsolódnak a műfajhoz, amelyek korábban nem jellemezték,16 vagyis a műfaj egy sokkal dinamikusabban változó intézmény, mintsem hogy dogmatizált keretek közé lehessen szorítani. Érdemes megfontolni Hayden White észrevételét is, amely szerint a legnagyobb alkotókra mindig is jellemző volt – már Homérosztól kezdve –, hogy egyszerre hittek a műfaji törvények létjogosultságában, és törekedtek azok áthágására.17 Arra a kérdésre, hogy hogyan fér meg együtt ez a két különböző irányú törekvés – Derridát idézve –, White azt magának a törvény nek mint műfajnak a természe tével magyarázza. A törvény nek – és ez természetesen minden műfaji „törvényre”, így a balladáéira is igaz – műfaji sajátossága a törvény áthágására való késztetés.18 Ha a műfajt mint konstrukciót, olyan elméleti eszközök építőanyagából felépülő szerkezetnek tartjuk, amely arra törekszik, hogy a műalkotás megszületését kiváltó konfliktus lehetséges megoldásai közül azt a kombinációt válassza ki, amely a lehető legközelebb visz céljához,19 magyarázat kapható a műfajok folyamatos alakulásának okára, hiszen minden új konfliktus új megoldási stratégia szükségletét vonzza magával. Emellett mégis minden műfajelmélet a műfajoknak egy mély, megfoghatatlan lényeget tulajdonít, kapcsolatot teremtve a műfajhoz sorolt művek között.20 Visszakanyarodva szűkebben vett témánkhoz, a ballada esetében ezt a „megfoghatatlan lényeget” – Greguss nyomán – a műnemek keveredésében szokás meghatározni. Ez a megközelítés azonban az iménti gondolatmenet alapján nem szolgál sokkal többre, mint további parttalan viták megnyitására a műnemek egymástól elkülönítő definiálhatóságának lehetőségeiről, hiszen a „műnemek keveredésének” – ami ugye maga a ballada lenne – feltételeznie kell az egyes műnemeknél valamiféle tiszta jelleget, amiről nyilvánvalóan ugyancsak nem beszélhetünk. Ráadásul – ahogy erre Kovács Gábor rámutatott – a balladának ugyan valóban része például a drámai esemény, de problémás lenne azt mondani, hogy a ballada ettől egyfajta dráma lenne, ugyanis a drámai esemény jelenléte még nem jogosít fel arra, hogy figyelmen kívül hagyjuk a narrációt vagy a versformát, tehát a dráma 15 Nyilasy Balázs, Az Arany János-i ballada , Műhely, 2010/3., 95. 16 Cohen, Ralph , Introduction , New Literary History, 2003/2. 5–6. 17 White , Hayden, Anomalies of Genre: The Utility and History for the Study of Literary Genres , New Literary History, 2003/3, 601. 18 White , 602. 19 Uo . , 603. 20 Uo . , 601.
