Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Sümegi György: Katona József-szoborsorsok
121 Sümegi György Katona József-szoborsorsok Mostohán bánt velük a koruk, s az utókoruk sem különben. Az első pesti nyilvános emlékszobrot a Nemzeti Színháznál 1858-ban állították föl (Czélkuti-Züllich Rudolf alkotása), azonban hamarost a gúny tárgya lett, vadabbnál vadabb változtatási, átalakítási javaslatok antihőse. Két év múlva a nemzet első drámaírójának a nemzet első színházához állított emlékét már a színház udvarára száműzték. Méltatlan helyzetéből onnét Tomori Anasztáz Pest környéki birtokára mentette. Ám ott sem tudott állandósulni, mert amikor a birtokos a nagykőrösi gimnázium tanára, Arany János kollégája lett, át-átmentek Kecskemétre, s bizonyosan találkoztak Horváth Dömével, aki a két Bánk bán -kiadásával (1856, 1860) is harcolt az író meg- és elismertetéséért. Hármójuk eszmecseréiben merülhetett föl a Czélkuti-szobor Kecskemétre ajándékozásának a kérdése. A nagyvonalú mecénás átadta a drámaíró szobrát szülővárosának, s azt a Műkert árnyas, virággruppos környezetében helyezték el. Ez sem volt végleges fölállítási helye a plasztikának, mely „nem tartozik a legkifogástalanabbak közé”, de végül is „végleges helyére tették az íróról elnevezett színház tövében”. Ám a negyedik stációja után még egy következett: a „vándorló szobrot”1 a Katona József Gimnázium előcsarnokában helyezték el, most már talán véglegesen. (A helyére Vigh Tamás ülő, ikonográfiailag magasszintű alkotása került, amelyet Kodály Zoltán avatott föl Illyés Gyula, Hubay Miklós és mások jelenlétében.) A Katona-kultusz kecskeméti legfőbb őre, Horváth Döme a két Bánk bán -kiadás bevé teleit is a Kecskeméten fölállítandó szoborra, Dunaiszky László művére (1861) áldozta. Ennél nem ismétlődött meg az első Katona-szobor öt állomáshelyen át tartó vándorlása, ezzel mást történt. A Vasútparkban állították föl 1981. május 20-án, s egészen 2000. július 4-ig állt a szarkofágos magas talapzatán. Nem egészen hiánytalanul, mert az 1970-es években ellopták róla a talapzata lábához, a szarkofágra ültetett, babérkoszorúzott színi maszk-ólomöntvényt. A mellszobrot pedig 139 éves, a platánfák alatti nyugalma után agresszív fémtolvajok ellopták. (Egy művészi színvonal alatti követ faragtak helyette. A legfrissebb hír szerint Kecskemét Megyei Jogú Város 2020. 10. 21-diki Közgyűlése a kőszobor áthelyezéséről döntött.) A történelemben – az ókortól kezdődően – nem ismeretlen a szobrok áthelyezése, megváltoztatása, akár visszaállításukra vagy rekonstruálásukra is bőven kínálkoznak példák. S arra is, hogy sokuknak a sorsát politikai akarat vezeti. A Márton Ferenc–Siklódy Lőrincféle Katona-síremlék (1930, Köztemető, Kecskemét) több okból érdemel kitüntetett figyelmet. Három fontos vonatkozását kell szemügyre venni. A tervezők és a mű(vek) viszonyát, a kiválasztás politikai hátterét és a síremlék szomorú állapotát. Az alkotópáros egyik 1 Bodóczky István szóalkotása. A 16 éves gimnazista pontosan leírta a szobor hányódását, és jó érzékkel azt is, hogy nem elsőrangú plasztikai alkotás. Lásd erről: Bodóczki István: Egy vándorló szoborról . Petőfi Népe, 1959. augusztus 26. XIV. évf. 199. sz. 4. Bodóczky István (1943–2020) festő.
