Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 12. szám - Sümegi György: Katona József-szoborsorsok
122 tagja, Márton Ferenc festő és rajzoló, a másik, Siklódy Lőrinc Budapesten, Münchenben és Párizsban képzett szobrász. Márton Ferenc a Rajztanárképző Főiskolát végezte, festett, mozaikokat készített, és főleg színvonalas „riport-rajzokat” készített. A Művészeti Lexikon címszava szerint „szobrokat is mintázott”.2 A tusnádi Élthes Gyula meg egyedül neki tulajdonítja a Katona-síremléket: „egyik leggyönyörűbb szoboralkotása a Kecskeméti Katona József emlékmű”.3 Ezen kijelentéseket erős kétkedéssel kell fogadnunk, mert igaz ugyan, hogy több köztéri szobornál Siklódy Lőrinc alkotótársaként szerepel, de ő a tervezésen, a művek koncipiálásán kívül nem tudott részt venni a szoboralkotásban. Egyszerre vagy együtt mintázásra még példát sem találtam, legföljebb szobrász házaspároknál fordulhat elő egymás munkájába történő beavatkozás. Valószínűleg ők sem mintázhattak együtt. Bizonyosnak látszik, hogy az eredeti mintát (Tiborc ) és a megváltoztatott, végle geset (Petur bán ) kizárólag Siklódy mintázta. „A kecskeméti Katona József emlékmű, a pályadíj- és éremnyertes Petur bán itt élnek eredetiben, Tiborc, a félbemaradt kompozíció szemérmesen elrejtőzik” Siklódy műtermében.4 Mindkét szobor Siklódy Lőrinc leszár mazottaitól került a miskolci Herman Ottó Múzeumba. Márton Ferenc nyilatkozataiban csak egy helyütt találni egyáltalán utalást arra, hogy ő miben látja a szobrászat lényegét: „A szobrászat, alapjában semmi más, mint minden oldalról való rajz.”5 E rajzolói, kissé talányos meghatározás nem fedi föl, inkább csak eltakarja az ő szobrászati gyakorlatát. Valószínűleg őneki csupán a tervek eladásában, a pályázati eredményesség elérésében lehetett fontos szerepe a kissé erőszakos,6 határozott föllépésével. A Képzőművészek Nemzeti Szövetsége tagjaként tiltakozó fölhívások aláírója lett a szövetségük által nemzetinek tételezett művészeti reformok és az általuk diktált új összefogás reményében.7 Ugyanezen szövetség képviseletében több konzervatív szemléletű társával (pl. Zala György, Katona Nándor, Gerevich Tibor) együtt tiltakoztak a Képzőművészeti Főiskolán Lyka Károly és Réti István vezetésével indított reformintézkedések bevezetése ellen.8 Márton tevékenysége ellen a leghatározottabb kritikát, elutasító véleményt a korszak egyik vezető műkritikusa, Kállai Ernő fogalmazta meg: „Csak a mai nagyon fogyatékos műveltségű, hagyományokban rövid lélegzetű művészeti közéletünkben eshetik meg, 2 Művészeti lexikon III . Főszerkesztők: Zádor Anna és Genthon István. Akadémiai Kiadó, Bp., 1967. 253. 3 Tasnádi Élthes Gyula: Márton Ferenc élete és művei . Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság, Bp., 1940. 35. 4 Szabó József: Budapest új szobra: „A Munka”. Látogatás Siklódy Lőrinc műtermében. Pest, 1941. január. 5 Izsák-Gyarmathy László: Márton Ferenc életregénye a csíki parasztháztól a magyar művészet első arcvo naláig. Új Magyarság, 1937. december 25. 46. 6 Az Eskü a Vérmezőn címmel 1920-ban meghirdetett történelmi festménypályázatot Dudits Andor nyerte, s megkapta a 25 000 koronás első díjat. Márton ugyancsak első díjas lett, de csak 15 000 koronát kapott. Ez annyira fölháborította, hogy a Horthy esküje című festményét a jutalom visszafizetése fejé ben meg akarta tartani, s erről heves vitája alakult a pályázat kiírójával. Bíró-Balogh Tamás: Egyszerű, rövid, populáris. Forrás, 2007. 39. évf. 7. sz. 91–92., Enigma 84. 80. jegyzet. 7 Képzőművészek Nemzeti Szövetsége . Budapesti Hírlap, 1919. november 2. 39. évf. 103. sz. 2–3., (k. k. l.) (Kézdi Kovács László): Az új művészélet . Pesti Hírlap, 1919. október 7. 41. évf. 121. sz. 2–3. 8 Révész Emese: Reformok évtizede a Képzőművészeti Főiskolán 1920–1932 . In: Reformok évtizede. Képzőművészeti Főiskola 1920–1932. Szerk.: Kopócsy Anna. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Bp., 2013. 65–94.
