Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.
48 kivégzések, a cigányváros páncélosokkal való lerombolása, kamaszgyerekek elpusztítása ... A terror leginkább egy Gyurkó Lajos nevű vezérőrnagy nevéhez fűződött, akinek a vadászrepülőgépekről indított gépágyúsorozat volt a specialitása, s hogy elrendelje, elegendő volt, ha az összeverődő civilek a Himnusz éneklésébe fogtak. Az anyai ágon orosz származású parancsnok ellen végül saját katonái is föllázadtak. Október 31-én a szovjetekhez szökött, hogy november 4-e után a megszállókkal visszatérve újrakezdhesse ámokfutását. (A Kádár-éra kezdetén komoly politikai posztokkal megjutalmazott Gyurkó egy idő után kezdett kínossá válni a vezetésnek, előbb egy sertéstelep igazgatója lett, majd miután kitudódtak rendszeres lopásai, onnan is elküldték, végül benzinkutasként fejezte be karrierjét.) Az október 24-e óta növekvő feszültség 26-án robbant. Először az üzemekben és a gyárakban kezdték leverni a kommunista jelképeket, majd a városban tüntetésekkel, a vörös csillagok leverésével, a szovjet emlékmű megrongálásával és rabok kiszabadításával folytatódott a felkelés. A hatóságok a kezdeti ijedelem után több sortűzzel oszlatták fel a tüntetést, amely fegyveres csoportokra szakadva többek közt a Czollner tér, a cigányváros, a Budai kapu és a vasútállomás közelében folytatta az ellenállást. A hatalmas túlerőben lévő hadsereg október 28-ra számolta fel őket. Úgy tűnt, hogy a régi vezetésnek sikerült megőriznie a befolyását, fővárosi fejlemények azonban átértékelték az eseményeket. A pártvezetés zöme a kezdeményezést megragadó Nagy Imre programja mellé állt. Megjelent a kormány tűzszüneti felhívása, sőt a kecskeméti polgári lakosság elleni kegyetlen fellépés irányítójának, a szovjetekhez átszökött Gyurkó Lajosnak a felelősségre vonása is napirendre került. A forradalom eredményeként sorra alakultak az új, demokratikus szervezetek, a munkástanácsok, amelyek rákényszerítették a megye vezetőit, hogy utat engedjenek a politikai kibontakozásnak, noha azok igyekeztek továbbra is hatással lenni az eseményekre azzal, hogy a fontos pozíciókba saját híveiket próbálták beszuszakolni. Többé-kevésbé ez történt az október 30-án, a megyei tanács épületében megalakult Bács-Kiskun Megyei Ideiglenes Nemzeti Bizottság esetében is. A párt, a tanács, a szakszervezet, a DISZ, a Hazafias Népfront és a TTIT kádereit néhány tekintélyes értelmiségi próbálta ellensúlyozni. 30-án eljött hozzám Madarász, közölte, hogy a párt javaslatára beválasztanak az ideiglenes megyei nemzeti bizottságba, s hívott, menjek el az alakuló ülésre. Nem akartam menni. Ha nem is így, lényegét tekintve azt feleltem: „Egyétek meg, amit főztetek.” Nem sokkal rá egy katonai autó jött értem. Némi alkudozás után most már ráálltam, hogy elmegyek. A megyei tanács épületében a népfront helyiségében volt az ülés. A bizottságban ott volt a megyei első titkár (Daczó József), a megyei tanács elnöke (Dallos Ferenc), továbbá Magócsy Géza, a megyei bíróság elnökhelyettese, Papp Géza református esperes, Szendy Jenő orvos, Szabó Lajos gépgyári mérnök, Bognár Károly és Pataki Ferenc mezőgazdászok, Madarász László tanár, a TTIT titkára, Borszéki Lajos és Mádi Lajos DISZ-titkárok. Mészöly Gyula elnökölt (azt hiszem, ő volt akkor a megyei népfront elnöke, országgyűlési képviselő, kitűnő mezőgazdasági szakember, paradicsomnemesítő). Kezembe nyomott egy már kész szöveget, nézzem át, jó-e a fogalmazása, ha szükséges, javítsak rajta, s diktáljam le a gépírónőnek. Lediktáltam. Ebből formálták később azt a vádat, hogy november 3-án olyan körlevelet fogalmaztam és diktáltam, amelyben párttagok letartóztatása szerepelt. Közben a már megfogalmazott szöveg folytatásáról vitatkoztak. Nem álltam meg, hogy bele ne szóljak. Kifogásoltam, hogy a megyei művelődési osztály vezetője megakadályozta a pedagógus szakszervezet miniszterelnökhöz intézett levelének továbbítását, amelyben azt kérte, fiatalkorúakat ne állítsanak statáriális bíróság elé. Javasoltam, hogy a szovjet tisztek megürült lakásait, amelyekbe most „aki kapja, marja” alapon költöznek, korábbi, ráutalt igénylőknek adják, megemlítve, hogy Urbán Sándor kollégám várandós feleségével egy parányi szobában lakik a gimnáziumban. Abból,
