Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Turán István: "Itt, a hol a napról-napra hatalmas arányokban fejlődő szőlőkultura lefoglal minden talpalatnyi teret, a gazdasági élet sarokpontja és fundámentoma: a Szüret" (Kiskőrös szőlő- és borkultúrájának rövid története)
127 Átalakuló szőlőtermelés a filoxéravész után Tepliczky János főjegyző az 1870-es években a Kiskőrös határában termett bor mennyiségét a Páhi környéki birtokokkal együtt mintegy 22 ezer hl-re becsülte, s a kezdetekben népszerű „piros” borok mellett kiemelte a fehér fajták terjedését is.10 Az 1890-es évek utáni szőlőtermelés azonban már nagyban különbözött a korábbi műveléstől. Mint említettük, a filoxéra előtt mai értelemben vett komoly, minőségi borkultúra elenyészően létezett, az egyes borvidékeken termelt nedű minősége jócskán hagyott kívánnivalót maga után.11 A kiegyezés utáni gazdasági fellendülés nem érintette az ágazatot, bár rengeteg tudományos írás jelent meg a témában, ezek többnyire visszhang nélkül maradtak. 12 Ennek elsődleges oka, hogy a modernizáció végrehajtásához sok szor ki kellett volna vágni, de legalábbis át kellett volna oltani a régi tőkéket.13 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében, és általában az Alföld homokos vidékein a talajviszonyok és a hatalmas méretű termőterületek is kedveztek a szőlő- és gyümölcskultúrának. Nagyrészt ennek a tényezőnek köszönhető, hogy az 1890-es évektől ez a vidék vezető szerepet tudott vállalni az új telepítésekben.14 1875-ben ugyanis Magyarországra is eljutott az új kártevő, a rettegett filoxéra, vagyis a szőlőgyökértetű. 1880-ban már Pest vármegyében is megjelent, s húsz év sem kellett hozzá, hogy az ország szőlőültetvényeinek nagy részét elpusztítsa: 622 ezer holdból 444 ezret tüntetett el, szinte az összes kötött talajra telepített ültetvényt.15 A kiveszett területek újratelepítéséről az állam gyorsan intézkedett. Miután kiderült, hogy a 75%-os szilíciumtartalom miatt a filoxéra nem él meg benne, a homokos területek ár a az egekbe szökött. Kiskőrösön „[...] a dolog úgy állt, hogy a legtömegesebb szőlőtelepítés olyan talajon történt, ahol 25-30 évvel ezelőtt ezen földek legnagyobb részben parlagon hevertek, jövedelmet semmit, vagy pedig oly keveset adtak, hogy forgalom tárgyát alig képezték, 10-20 korona volt ezek holdankénti ára [...] ma 200-600 korona és folyton nagy keresletnek örvendenek ” . 16 A törvény újító intézkedéseit Pest vármegyében is alkalmazták. Még 1883-ban alakult meg a vármegye Gazdasági Egyesülete, mely egy általános mezőgazdasági fejlesztő társulatként kezdte meg működését, 1896 után azonban elsődleges feladata a szőlőtelepítések előmozdítása lett.17 Az ún. mintatelepeken folyó mun kamódszerek terjedtek azután a kisbirtokosok körében. Emellett járási és falusi gazdaköröket szerveztek, kiállításokat és versenyeket tartottak.18 A homoki bor-10 Tepliczky i. m. 47-48. o. 11 Perlaky Mihály: Népszerű borászati kézikönyv, Magyar Királyi Államnyomda, Budapest, 1873. 12 Borászati Lapok : A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének hivatalos közlönye, 1858–1943. 13 Égető Melinda: A szőlőművelés átalakulása a századfordulón a Solt-vidéken, In: Horváth Attila – Solymos Ede (szerk.): Cumania 2. Ethnographia. Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1974, 135. o. (továbbiakban: Égető , i. m.) 14 Uo. 15 Uo. 16 Borászati Lapok , 1909. 08. 01. 31. szám, 488. o. 17 Égető, i. m. 136. o. 18 Uo.
