Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Turán István: "Itt, a hol a napról-napra hatalmas arányokban fejlődő szőlőkultura lefoglal minden talpalatnyi teret, a gazdasági élet sarokpontja és fundámentoma: a Szüret" (Kiskőrös szőlő- és borkultúrájának rövid története)
128 vidék központja a kecskeméti ún. Miklós-telep19 volt, itt nemesítették és szapo rították az új, ellenállóbb fajtákat.20 A legjelentősebb méretű telepítések ekkortájt Wéber Ede, valamint Ormódy Béla nevéhez kötődtek. Előbbi Helvécia határában, utóbbi Szeged környékén létesített több ezer holdas nagyüzemet.21 Kiskőrösön nem beszélhetünk ilyen méretekről, ennek elsődleges oka a kis- és törpebirtokok nagy száma volt. A Páhi alatti Schwarcz-birtok csak később, az 1910-es évek végétől kezdett kialakulni, végső formáját csak a harmincas évekre nyerte el, azonban ez is legfeljebb 80 holdat tett ki. Viszont, ha úgy nézzük, nem is volt szüksége a parasztcsaládoknak nagyobb területekre, gépesítés híján ugyanis a művelés hatékonysága a nagysággal együtt csökkent. A korabeli, 1200 négyszögöles szőlőbirtok nagyjából 20 hl bort volt képes adni, ennek eladása után a család jelentősebb bevételhez juthatott.22 A hiányos technológiai ismereteket több helyről igyekeztek pótolni. Például a soltvadkerti Krämer-telep újításait próbálták eltanulni, amelyek közül a legfontosabbak: az ültetés előtti mélyfordítás (70-75 cm mélységben), a trágyázás, a metszőolló használata metszőkés helyett, az egyenes sorok és a rendszeres gyomirtás voltak. Szüretelésnél pedig nem taposással, hanem darálással és préseléssel igyekeztek kinyerni a mustot.23 Sok család küldte ide fiait napszámba, egyrészt a magasabb bérért, másrészt az elleshető technikáért.24 A gazdák mindig tavasszal, április végén ültettek, mivel az ősz a terület fordításával telt, gépek híján ásóval, kapával, beszakítással. Szerencsés, esős első év esetén az ültetvény 3 évre termett először, a negyedik évben már 5-10 hl bort is adhatott. A legnépszerűbb kékszőlő-fajták a kadarka és a kékoportó voltak, a fehér szőlők közül kedvelt volt az ezerjó, valamint a régi fajták közül a mézesfehér és a k övidinka. 25 Az eladással gondok sohasem akadtak, sőt, a vasút megléte miatt kifejezetten egyszerű volt az értékesítés. A kiskőrösi kadarka eljutott a fővárosba, ahol hamar a vendéglátóhelyek kedvelt bora lett. A homokra telepített szőlők kiválóan ellenálltak a filoxérának, azonban 1891-ben megjelent, és az új ültetvényekben hatalmas pusztítást végzett a peronoszpóra. Évekig kísérleteztek a gazdák a mintatelepeken és a kisbirtokokon, mire megtalálták a hatékony védekezést, a 2%-os rézgálicoldatot. Kijuttatását egészen az 1920-as évekig, szegényebb családok még jóval később is, vödörből seprűvel fröcskölve végezték, de hamar elterjedtek a rézből készült háti permetező kan-19 Bővebben: Pintér János: A kecskeméti „Miklós” szőlőtelep létrejötte és első évtizede. In: Takács Imre (szerk.): A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-1977, Budapest, 1978, 191. o. 20 Az 1883-tól 200 katasztrális holdon létrejött első állami mintatelepet alapítójáról, Miklós Gyula borászati kormánybiztosról nevezték el. 21 Égető Melinda: Alföldi borvidék – homoki borvidék. In: Ethno-lore XXIII., 60. o. 22 Kiss Béla, i. m. 23 A szegényebb lakosság még az 1940-es években is a taposást alkalmazta, a szőlődarálóra nem lévén pénzük. 24 Nagy-Pál István: Soltvadkert 1376–1976 , Soltvadkert Nagyközség Tanácsa, 1975, 58. o. 25 Kiss Béla, i. m., Égető : Alföldi borvidék , 60. o.
