Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Légrády Andor: Krämer Fülöp nyomában (Soltvadkert szőlészeti-borászati múltja és jelene)
124 a mai napig működik. Külön meg kell említeni a maradék Krämer-birtokot. Az államosítás után, 1952-től a soltvadkerti célgazdaság kezelte, majd ennek megszűnése után, 1959. április 7-től a Kunfehértói Állami Gazdaság soltvadkerti üzemegység ének kezelésébe került. Soltvadkert 1993-ban városi rangot kapott. Az itt lakó emberek mind a mai napig büszkék múltjukra. 1995-ben a város központjában, a Kossuth Lajos Általános Iskolával szemben kialakított téren felavatták a Szent Orbán-díszkutat. Szintén ebben az évben a katolikus templommal szemben a volt „Kántorkúti” iskola előtt állították fel a Szent Orbán-domborművet, melyet 2005-ben átvittek a Szentkorona Cukrászda előtti szoborsétányra, Krämer Fülöp mellszobra mellé. 2001-ben alakult meg a már említett Krämer Fülöp Borlovagrend, melynek zászlósbora az ezerjó – ezt a fajtát a rend névadója telepí tette először Soltvadkerten. 2008-ban a Büdöstói út és a Bócsai út kereszteződésében létrehozták a Borudvart. A városba bevezető utak mentén táblák jelzik, hogy a „Szőlő és bor” városa Soltvadkert. Végezetül említésre érdemes a városi címer is, amelyben előkelő helyet foglal el a vadkerti szőlőtőke. Források: A Fehér Barát, 1943. január A Jóreménység Negyedszázada. Adalékok a soltvadkerti Jóreménység Szakszövetkezet történetéhez, Jóreménység Szakszövetkezet, Soltvadkert, 1985 Nagy-Pál István, Soltvadkert 1376–1976, Soltvadkert Nagyközségi Tanács Nagy-Pál István – dr. Apró János, Adalékok Soltvadkert történetéhez, 1972 Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye általános ismertetője és címtára, első körzet. Főszerkesztő F. Szabó Géza, Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesülete, 1930 Soltvadkert község képviselő-testületének jegyzőkönyve 1929 szeptemberétől Soltvadkert az ezredfordulón, Média Kvint Kft., Kiskőrös, 2003 Szegvári Ferenc interjú, kézirat, 2010 Vadkerti Újság, 2009. augusztus Vadkerti Újság, 2010. október
