Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Gyenesei József: Bor- és szőlőkereskedelem a Horthy-korszakban, Kecskemét térségében
64 érintett nevét fedezhetjük fel. A háború előtti korszak nagy borkereskedői közül Beretvás Pál, aki számos új piacot, így köztük az amerikait is megnyitotta a kecskeméti bor előtt, látva az átalakuló helyzetet, már a húszas évek elején töröltette közel ötvenéves cégét.19 Hasonló történéseket figyelhetünk meg Bunzlau Vilmos tevékenysége esetében is, akinek neve évtizedeken át fogalom volt nemcsak a kecskeméti borkereskedelemben, hanem az egész Monarchia borgazdasági életében.20 Kecskemét egy másik, régi és ismert borkereskedője, Leitner Sándor, vagy ahogy városszerte mindenki ismerte: „Dolcsi”, egész életében nagyon büszke volt arra, hogy a Máriavárosban született, így magára nem afféle jöttmentként tekintett, hanem mindenkor „magyar zsidónak” vallotta magát.21 Az ő neve a korszakban mindössze csak egyszer fordult elő a legtöbb adót fizetők listáján. A fentiek igazolására végül említhetjük Steinherz Rudolf borkereskedő ügyét is, aki vállalkozásának likviditását egy biztosítási csalással kívánta helyreállítani. 22 1942-ben a borkereskedelem terén is megtörtént az „őrségváltás”, amikor elrendelték a zsidó nagykereskedők felszereléseinek zár alá vételét.23 Problémát oko zott azonban, hogy a helyükre lépő keresztény kereskedők, a szükséges mennyiségű tőke híján, nem tudtak zavartalan üzletmenetet biztosítani. 24 A felvásárlóknak a kiszolgáltatott termelőkhöz viszonyított kedvezőbb helyzetét ugyanakkor jól példázza a Kecskeméti Közlöny népszerű publicistájának, Szimath Kázmérnak egy ironikus hangvételű írása, amelyben az aranyérmes borokat készítő, képzeletbeli szőlősgazda, név szerint: „Szakadjmeg János” alázatos hangnemben kéri a borkereskedőt, hogy vegye át mustját, amelyért még fizetni is hajlandó. 25 Termelői értékesítés és a borközraktár A magyar borkereskedelem kezdetben a fejlettebb osztrák ágazat kiegészítő része volt a Monarchiában. A borüzlet ősszel jóformán akkor indult meg, ha a bécsi ügynökök, az ő pompásan szervezett hírszolgálatuk alapján, rajonként szétoszlottak azokon a vidékeinken, ahol sok és jó borra volt kilátás, és ellanyhult a helyi forgalom, ha ezek egyik vagy másik vidéket elkerülték. A magyar borkereskedelem alárendelt szerepe akkor kezdett megváltozni, amikor a Monarchia utolsó két évtizedében több szövetkezeti és részvénytársasági alakulat jött létre, amelyek a gazdákat tömörítették egy szervezetbe. Az értékesítést is elősegítendő jött létre 1901-ben a Kecskeméti Bortermelők Első Pinceszövetkezete. Az 1905-től 19 „Beretvás Pál”. KK, 1924. szeptember 24. 1. 20 „Bunzlau Vilmos borkereskedő”. KK, 1935. február 26. 2. 21 „Meghalt Leitner Sándor, Kecskemét legismertebb és egyik legrégibb borkereskedője.” KK, 1937. június 6. 2. 22 Elutasították a Steinherz családnak a biztosítótársaság ellen indított 150 000 frankos perét. KK, 1933. november 10. 2. 23 1850/1942. M. E. rendelet. Rendeletek Tára 1942. 698–708. 24 „Terméskilátás és értékesítés.” KK, 1942. augusztus 29. 4. 25 „Alakul a must ára, alakul.” KK, 1931. augusztus 15. 7.
