Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Szilágyi Zsolt: Gondolatok az Alföld gazdaságáról és urbanizációjáról (17-19. század)
24 a gyarapodó állatállományhoz szükséges, rendelkezésre álló gazdasági teret. Ekképpen a mezővárosi társadalmak érdeke lett, hogy a pusztákat hosszú távon a városokhoz kössék, ami alapvető következményekkel járt az alföldi településállomány egészére nézve . Az (ilyen) mezővárosok köré, tudniillik, nem települ hettek vissza (elsősorban gazdasági okból) a korábbi falvak. Bizonyos értelemben maguk a mezővárosok gátolták a „visszafalusodási” folyamatot az Alföldön.27 Ezzel viszont a táj középkori településsűrűség e sem fejlődhetett ki ismét, mely folyamatot a vízjárta vidékek szétterülése is jelentősen fékezte. Együttesen pedig hozzájárultak a 17. századi alföldi településállomány szerkezetének konzerválódásához. A 18. századi felmelegedés és mérsékeltebb csapadékmennyiség, vagyis az újabb klímaváltozás fontos szerepet játszott abban, hogy a vízzel borított területek visszahúzódjanak, s a nagyállattartó gazdálkodás feltételei is megváltozzanak. Mindez kedvezőtlenül hatott a tőkefelhalmozás korábbi gyakorlatára. A gazdaságszerkezet-váltás ezzel „elkerülhetetlenné” vált, amire az is hatással volt, hogy az Alföld ekkoriban lett a hosszú török fennhatóság után a Habsburg Birodalom része. Új közigazgatás épült ki, új birtokviszonyok jöttek létre és új gazdasági lehetőségek formálódtak a tájban. Ráadásul részben a betelepülések, részben a magasabb természetes szaporulat révén az alföldi lakosságszám a 18. század folyamán gyarapodni kezdett.28 A korábban vízjárta, de ekkorra már szántóföldi művelés alá vonható területek bővülésével az alföldi gabonatermesztés és népességnövekedés feltételei kedvezőbbé váltak . Az emelkedő népsűrűség (a hagyományos gazdaságszerkezet miatt) a relatív túlnépesedés kockázatát növelte, ilyenformán szükségessé vált az újabb szántóföldek kialakítása mellett a lokális vízrendezési munkák megkezdése, megszervezése is. A 18. század utolsó harmadában a Sárrétek vidékén a vízimalmok lebontásával indultak meg a szabályozási munkálatok. Ezzel kívánták csökkenteni a kialakuló árvizek káros következményeit.29 A század végére pedig egyre több porong kezdett felszínre „emelkedni”, egyre több szárazulat vált mezőgazdasági művelésre foghatóvá. A többnyire előnyös következmények miatt a helyi érdekű és hatású vízszabályozási munkák tovább folytatódtak.30 A felmelegedés azonban egy egészen más jellegű folyamatot is elindított ott, ahol homoktalajok alakultak ki az elmúlt évezredek során. A Nyírségben vagy a Duna–Tisza közén összefüggő, nagy homokvidékek terültek el. 31 A korábbi évszázadokban, de kifejezetten a 17. század végére a kiterjedt, nagyállattartó gazdálkodás egyik következménye lett a túllegeltetés.32 A korábbi kötött homok-27 Orosz István szerint „az aprófalvak népe a társadalmi emelkedés reményében költözött be a mezővárosokba” (Orosz 2020: 15). Ugyanerről Mendöl Tibor korábban így írt: „Az Alföld apró falvai jórészt elpusztultak a török időkben. Néhányuk azonban összegyűjtötte a menekült lakosságot, elfoglalta a puszta határokat s naggyá nőtt.” (Mendöl 1932: 67.) Weis István pedig úgy vélte, hogy a falvak visszatelepülését a közigazgatási beosztás is akadályozta (Weis 1930: 15). 28 Wellmann 1989; Kováts 2000, 2001; Őri 2001; Dövényi 2016. 29 Dóka 1997. 30 Szilágyi 2009: 121–122. 31 MNA 1989: 78–79, Mezősi 2011: 214–217. vö. Pécsi 1993. 32 Szilágyi 2012: 30, 148–149.
