Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
6 Vram az Pestul haza iőt 10 forint liszt arabol keöltöt elseő nap rea kesz penszt 7 Embeörnek mecöttenek d. 70, attak 10 penszt egiknek egik[ne]k Tarhora 2 d. hagimat is d. 4, feölöstökömben...”5 Az idézett – távolról sem teljes – adatok a maguk sokrétűségével minden téren meggyőzőek. Tekintettel arra, hogy a kiemelt részek csak egy későbbi adatgyűjtés segítését célzó rögtönzött feljegyzésekből maradtak, csak egyféle emlékeztetők, így szűk a terjedelmü k. Éppen ezért sajátos a forrásérték ük . Ezeket nemcsak idézni érde mes, hanem célszerű a bennük rejlő tartalmat kellő körültekintéssel kibontani, hogy témánkkal kapcsolatosan érdemben kamatoztathassuk azokat. Már az a tény, hogy a jegyzőkönyvek legelső éveinek anyagából ilyen jelentős számban maradtak fenn a szőlőtermesztéssel és borgazdálkodással foglalkozó, szakszerűen fogalmazott statútumokra utaló adatok, a kor hivatali formuláit pontosan követő bírói döntések, ítéletek, ezek kétségtelenné teszi k, hogy a városi magiszt rátus már több évtizedes gyakorlatának viszonylag kései, itt már írásban rögzített dokumentumainak töredékei állnak rendelkezésünkre. E néhány oldalnyi jegyzet nemcsak azt teszi egyértelművé, hogy Kecskeméten – és a Homokhátság északi részén – a hódoltság első szakaszában már több évtizeden át volt szőlőtermesztés, hanem azt is, hogy már egyértelműen fejlett volt a borgazdálkodás és a borforgalmazás. Az egyik első megfigyelésünk tehát ez lehet: a „szőlőbeli pincze felől” történő egyezség kétségtelenné teszi, hogy a szőlőket magántulajdonként kezelték, adhatták, vehették. A másik megfigyelésünk pedig az, hogy – miként Szegeden is – ebben a mezővárosban sem egy hegyközség szervezte a szőlőtermesztést és az ezzel kapcsolatos munkákat. Kecskemét közössége kezdettől fogva magának tartotta fenn az ezzel kapcsolatos jogokat. Érthetően a magisztrátus sokoldalú kiadásainak fedezése érdekében régtől fogva következetesen élt a megszerzett földesúri monopóliumok gyakorlásával. Ezek között a bormérés monopóliuma, a városi kocsma tartása, ennek bevételei évszázadokon át komoly segítséget jelentett a folyó kiadások fedezéséhez. Az a tény, hogy viszonylag sok bírói dön tés maradt ránk a zugmérésekkel, a kurtakocsmákkal kapcsolatosan, azt jelzi, hogy az év nagyobb részében már ekkor sem engedélyezték a termelők számára a bor kimérését. Másrészt azt látjuk, hogy következetesen büntették e monopólium megsértőit. Ezek az adatok azt is érzékeltetik, hogy igen jelentős számban lehettek azok, akik a háztartás szükségletein felül szűrtek be bort, és annak értékesítése a család jövedelmének érdemi részét alkotta. Annak az eseménynek a rögzítése pedig, hogy Kecskemét Ceglédnek adott el bort, ugyancsak többirányú tájékoztatást nyújt. Egyrészt kétségtelen, hogy a századfordulón már olyan méretű volt itt a szőlő- és bortermés, hogy más mezővárosok kisegítésére is nyílt lehetőség. Másrészt a jegyzőkönyvbe tett bejegyzés kétségtelenné teszi azt is, hogy más települések számára történő értékesítés esetén is gyakorolta a magisztrátus az előjogát. Az is egyértelmű, hogy igen jelentős mennyiségű volt az eladott áru . 5 Istennek legyen dicsőség. – 1582-ben végrehajtott naptárreform szerint. — HORNYIK János: 1861. II. 49–50., ill. 70. és 76. — IV. XV. 9. HORNYIK János Kecskemétre vonatkozó jegyzetei. Az 1599–1601. évi főbírói számadás 216. lapjáról másolta ki. — IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 25.
