Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 7-8. szám - Iványosi-Szabó Tibor: Szőlőtermesztés és borkultúra a Homokhátságon a kora újkorban
5 Andras Maradoth birságon, illyen dologert, hogj az Ciaplarral ben Iwokkal meg haborodoth: adot birságoth fr. 6.” Néhány sorral lejjebb ugyanezen a lapon: „Korcsmai garázdálkodásért birság 6 for[int]...” Az 1593. évből a 22. lapon rögzítették a helyi szőlőtermesztésre utaló első adatot, melyet újabbak követnek: „kurta Korcsma birság 8 forint...” 1595-ben (80. lap): „Szabó Boldizsár kurtakocsmáért fizet fr. 4, d[énár] 20.” 1597-ből a 171. és 177. oldaláról másolta ki Hornyik a következő részeket: „Szőlők már voltak.” „Sánta Sebestény 2 fr. bírságot fizetet azért, hogy Varga Péter szöllejébe ment.” Az újabb, rendkívül fontos adat a város egyik statútuma alapján keletkezett tanácsi döntés: „A bordézsmát igazán be nem adó 8 f. 20 d. bírságot” fizet. A súlyos büntetés bizonyítja, hogy a magisztrátus egyik fontos beneficiumát és bevételét csorbította az egyik szőlőbirtokos. A következő évből, 1598-ból újabb adatokat mentett meg Hornyik. Az eredeti jegyzőkönyv 266. oldaláról az alábbiakat jegyezte ki: „A Szöllőkről említés van több helyen... a szöllőbeli pincze felől egyez 2 f-ban Fabian Deák Miklós Sz. Lászlónéval.” Ugyanebből az évből a 301. oldal adataiból rögzítette: „Szöllőpásztor.” A következő oldalon ugyancsak a szőlőkkel kapcsolatos bírói döntéseket talált, és a tervezett anyaggyűjtéséhez támpontként ezt is feljegyezte: „Szöllőbe lopni mentek négyen.” Újabb év – 1599 –, újabb, rendkívül fontos bejegyzés: „A Czeglédiek Kecskeméten vesznek borokat – 230 forint árút – a bortermesztés tehát jó lábon áll.”4 A szőlőművelésre utaló feljegyzések sorát a következő évekből származó adatokkal folytathatjuk. Az 1598–1602. évi főbírói számadáskönyv 31. lapjáról másolta ki: „Góbor János, Pál Jánossal és Hajdár tatárral Szolnokba küldetvén... 1 kosár szöllőt, 41 pint bort...” vitt magával. A következő oldalról: „Angyal Fábián és Hacoka Péter a »Tatár Császárhoz« küldetvén, visznek oda... 3 korsó égett bort, 2 kis átalag égett bort...” Néhány sorral odébb ezt találta: „A bíró a vezérhez küldetvén költségre magához vészen 3 f. 8 dénár szőlő-tized pénzt...” A következő oldalakról újabb adalékokat talált a szőlőtermesztéssel kapcsolatosan: „Király István Süveg Tamással és Hajdár tatárral Pestre küldetik sz. Demeter nap előtt... visznek oda... 20 pint [kb. 32 l] égett bort [pálinkát]...” „Sz. Demeter után harmadnappal... a szolnoki bég a városba jövén, csapatával elfogyasztott 97 pint [kb. 155 l] bort, ... 2 pint égett bort.” Alig néhány nappal későbbről való: „Farkas Lőrinc és Varga Bakos János Szolnokba a béghez küldetvén, visznek... 1 kosár almát, 12 1⁄2 pint bort.” Az ezt követő évek már a XVII. századhoz tartoznak ugyan, de kétségtelenül a korábbi esztendők viszonyaira is következtethetünk belőlük. Ezeken az oldalakon egymást érik a hasonló részletek. Ezek közül is célszerű még néhányat kiemelni, mivel félre nem érthető bizonyítékok. „1601. Laus Deo sit. Szent Mihály másnapján új szörént az tatár Murzának halilnak mit attunk Péntökön... Vittenek ki egy átalagbeli az mi kicsin Dézmabor volt..” Ugyancsak 1601-ben hozott tanácsi döntésből emelte ki a következő sort: „1 szöllőmíves ember napi bére 10 pénz.” Ugyanebből az évből való a következő kijegyzése: „Az Kalmár Márton Szőlőie felere [félére] az meölliet az Predicatorok bírtanak mith keöltötteönk varasul. Vargha János bíró 4 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1996. 31–51., A mennyiséget érzékelteti, hogy az ár 2300 munkanap bérével egyenlő.
