Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Orosz István: Emlékek apámról VIII.
65 gyorsabb legyen a hatás, tüzet raktunk inkább, abba dobáltuk őket egyenként, s ijedten ugrottunk félre, amikor hatalmas durranással sültek el – és süvítettek a fülünk mellett szét a kertbe. Az igazi veszély talán nem is az volt, hogy valamelyikünk fülét kilukasztja az egyik, hanem az, hogy megtalálják nálunk – a durranások miatt volt is rá esély –, s firtatni kezdik, egy börtönéből épphogy kiszabadult ellenforradalmár gyereke hogyan jutott lőszerhez. Ügyvédem Szendrői Jóska volt, feleségével még a Jókai utcai általános iskolában tanítottam együtt, unokaöccsének, Fazekas Lalinak meg osztályfőnöke voltam. Jóska többször megkísérelte, hogy szabadlábra helyeztessen, – nem sikerült. Az volt a véleménye, hogy a tárgyalást nem érdemes siettetni, minél később lesz, annál több a remény az enyhe ítéletre, talán a fölmentésre is. Nagyon letaglózott bennünket, mikor megtudtuk, hogy Csikesz Feri tíz évet kapott. A kunszentmiklósiak ügyében úgy emlékszem, halálos ítélet is volt. A börtönkönyvtárban dolgozó, tíz évre ítélt Csikesz tanár úrról a kunszentmiklósi Damjanich gimnázium kicsapott diákjától, a későbbi rajzfilmes kollégától, Mikulás Feritől is hallhattam. Feri bűne ugyanaz volt, mint a félegyházi szívtipróé, hogy tudniillik rosszkor és rossz helyen szavalta el a Talpra magyart. (Vajon a Nemzeti dalt is?) Ferit ’57 márciusában küldték el (Kalocsán érettségizhetett le), amiről eszembe jut, hogy a „katonás megrovások” dátuma is 1957. március 26. volt, vagyis a MUK-pánik táján megyei, talán országos ukáz lehetett a renitens gimnazisták elleni fellépés. Hogy kié volt a „kunszenti halálos ítélet”, nem találom. Azt remélem, végül kegyelmet kapott. 1989. június 16-án, a Hősök terén Mensáros Lászlóék 235 kivégzett nevét olvasták föl. Félegyháziak, kiskunmajsaiak, kecskemétiek voltak köztük, és persze ott volt az Eötvös-collegista Brusznyai Árpád neve is. 1958. január 9-én akasztották föl. Hogy a doktor urak cellájának foglyai értesültek-e róla? Aligha. Az életfogytiglani ítéletről biztosan tudtak, azt ’57. május 11-én még a Népszabadság is lehozta. A Legfelsőbb Bíróság súlyosbítását azonban – kötél általi halál – már nem ismerhették. A Szabad Magyarság ugyan rendszeresen közölte a kivégzettek listáját, ám a New Yorkban kiadott újságnak Csikesz Ferenc kecskeméti börtönkönyvtára nem volt előfizetője. Fazekas Lajostól tudom, hogy miután híre ment apám letartóztatásának, megkereste anyámat nagybátyja üzenetével: szívesen elvállalná a védelmet, ráadásul nem is kérne érte pénzt. Az ajánlatot anyám természetesen elfogadta, nem is nagyon tehetett mást, hiszen kevesen voltak az ügyvédek, akik egyáltalán védhettek „politikaiakat”. Nem tudom, ismerték-e személyesen egymást a forradalom előtt, a felesége, aki a Jókai utcai iskolában tanított, később anyám kollégája lett a Zrínyiben. Hogy többet is tudjak róla, az apu memoárjában Laliként említett unokaöcs segít. Kiderül, hogy Kecskemét örökös teniszbajnoka volt, s fényképet is találok róla, nem is akárhol, egy német újságban. Igaz, rövidnadrágosat, ő volt ugyanis, aki az 1936-os olimpiász Olümpiából induló lángjával befutott Kecskemétre, hogy június 28-án a Nagytemplom előtti oltár tűzhelyén a barackpálinkás mécsest Kiss Endre polgármesterrel föllobbanthassák. (A ’36-os berlini versenyekhez kapcsolódott az olimpiák történetének első fáklyafutása.) Szendrői József védett más „politikaiakat” is, bár a jánoshalmi forradalmár dr. Szobonya Zoltánt ő sem tudta megmenteni. 1958 szeptemberében a kecskeméti börtön udvarán fölakasztották. Lajostól tudom, az akkori törvények szerint az ügyvédnek is jelen kellett lenni a kivégzésen. Miután kiderítették, hogy 1956-ban Szendrői is tagja volt a Zománc Művek forradalmi bizottságának, véget ért ügyvédi karrierje. Méhészként dolgozott tovább. Március 18–19-én került sor a tárgyalásomra. Semmi félelem, szorongás nem volt bennem. Biztosra vettem, hogy ha nem mentenek is fel, kiszabadulok. Nem így történt. Az ügyvédet is meglepte, hogy az ügyész javaslatára zárt tárgyalást rendeltek el. Később kiderült, azért, mert a
