Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Orosz István: Emlékek apámról VIII.
63 volt, történelem-szakfelügyelő, kunszentmiklósi tanár, igyekezett viszonylag jó könyveket beadni. Éva egy angol nyelvkönyvet is bejuttatott, sőt karácsony előtt könyvvásár is volt, egy orosz kiadású német novellagyűjteményt vettem. Egyszer még moziba is elvittek, persze börtönmoziba. Inkább az nyomasztott bennünket, mi lesz velünk, ha kikerülünk; visszakaphatjuk-e valaha állásunkat, hivatásunkat. Évával nem sokkal a börtönbe való átkerülésem után találkozhattam, az ügyemmel foglalkozó ügyész irodájában. Igen udvarias és barátságos volt ez az ügyész (Deák), arra azonban hiába kértem, hogy hallgasson ki, szembesítsen a vád tanúival. A havi beszélőkön kívül még egy rendkívüli találkozásunk volt. Megkaptam az influenzát, vagy két hétig feküdtem a betegszobában. A börtönorvos (Csorba Sanyi) felajánlotta, maradhatok ott, ameddig akarok, én azonban visszakívánkoztam a doktor urak zárkájába. Felgyógyulásom után – már a zárkából – elküldött az SZTK-ba Domján Lalihoz. Az a kísérő őrt kiküldte azzal, hogy igen nehéz vizsgálatot, tüdőtükrözést kell végeznie, s ahogy kiment, a másik szobából behívta Évát. Egy órát együtt lehettünk. Mikor újra átvett az őr, ezt kérdezte: Sikerült találkoznia a feleségével? Dr. Domján Lajos nem véletlenül választotta a tüdőtükrözést, elvégre az endoszkópia egyik legnagyobb magyarországi szaktekintélye volt, pontosabban lett belőle a későbbiekben. Valóban nehéz és kellemetlen a vizsgálat, szerencsére esze ágában sem volt elvégeznie apámon. A történet anyám oldaláról is ismerhető. Éppen iskolai órát tartott, amikor bementek érte, hogy sürgősen várják az SZTK-ban. Noha nem mondták, miért, valahogy mindenki tudta, s amikor Bakos István igazgató a „lyukas órás” tanárnőknek föltette a kérdést, ki vállalná el hirtelenjében a magyar–történelem szakos kollegina helyettesítését, a tanári szobában mindenki föltette a kezét. Igen, anyut szerették a Zrínyiben, és ő is jól érezte ott magát. Találok két idepasszoló mondatot a Meomoár ban: A Zrínyiben nagy szeretettel fogadták, mert egy letartóztatott felesége volt. A 60-as évek közepén fölajánlották neki, hogy középiskolába helyezik, nem fogadta el. A fölkínált szakfelügyelőséget sem. Apám elvitele után nagymama hozzánk költözött, aztán már ott is maradt, végleg. Édesanyja, akivel addig együtt élt Csépán – Mamukának szólította –, hol Pécsen lakott legkisebb lányánál, Panni néninél, hol egy pesti református szeretetotthonban, hol meg újra nálunk, persze csak miután apu előkerült. 1964-ben, 84 éves korában halt meg Pécsen. Nemcsak lakott nagymama a Hargita utcában, hanem tulajdonképpen ő vezette a háztartást. Főzött és befőzött, konyhakertet csinált (paradicsom, paprika, paradicsompaprika, borsó, tök, paszuly), horgolt és kötött. Kézügyességét, most, hogy magam is ilyesmiből élek, elismeréssel kell felidéznem. Valamelyik előző fejezetben már volt róla szó, hogy a háború utáni ínséges időkben apám az általa font-kötött birkagyapjú nadrágban és pulóverben járt, de szólhatnék a festett hímes tojásoktól, a kisütött karácsonyfadíszektől, a megszerelt konnektorokon és villanyvasalókon, a nyulak nyúzásán, a csirkék lefejezésén, a pontyok kibelezésén át, a hímzett párnák, függönyök, díszabroszok készítéséig ezernyi dologról. Emlékszem, amikor ráuntam az írásfüzet sormintájára, szívesen folytatta helyettem, bár azon talán megütközött, hogy az egymást követő apró köröket végül lánctalppakká egészítettem ki, és tankokat rajzoltam föléjük, hol vörös csillagos, hol meg nemzeti színű zászlókkal. Nem lennék meglepve, ha Kecskeméten még mindig fölbukkannának olyan csipketerítők, amelyeket nagymama horgolt. Azt hiszem, országos divat volt akkortájt a horgolt terítő, Kecskeméten ennek egy speciális ága, a nagymamaféle terítő lett divat. Máig emlékszem a szakkifejezésekre: ekrü Honleány horgolócérna, és máig rááll a kezem a gombolyítására. Olykor a hatvanas években épülni kezdő lakótelepek modern csőbútorain meg az első televíziókra tett nippek alatt is fel-felfedeztem az ő csipketerítőit. Amikor apu börtönben volt, ismerősök meg az ismerősök ismerősei egymás után húzták meg a Hargita utcai csöngőt, jönnének mintát választani, terítőt rendelni.
