Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 6. szám - Orosz István: Emlékek apámról VIII.
60 A dolgok kivizsgálására, tanúkkal való szembesítésre nem került sor. Július végén elvittek a tököli internálótáborba. 2009 nyarán a Magyar Formatervezési Díj zsűrijének tagjaként eljutottam Tökölre, néhány nagy méretű munkát ugyanis csak külső helyszíneken lehetett „szemrevételezni”. Utoljára a műrepülő világbajnok, Besenyei Péter bogárarcú új gépcsodáját megnézni a Csepel-szigeti Tököl településre utaztunk. Mintha megállt volna az idő: rozsdás orosz Zilek, gazos útakadályok, elhagyott lövésztornyok közt a felvezető kocsit követve, s a megsüllyedt betonlapok összeillesztésein nagyokat huppanva hajthattunk be a védett területre. 1956 októberének utolsó napjaiban, amikor a szovjet hadvezetés távozott a Honvédelmi Minisztérium épületéből, ide, a tököli katonai támaszpontra települ át. Innen röptették ki Moszkvába – külön gépen – az új vezetés élére kiszemelt Münnichet és Kádárt. (A „külön gépet” úgy kell érteni, hogy az „összebeszélést” megakadályozandó, két gép röppent föl a két elvtárssal november elsején.) Itt, Tökölön fogták el Malétert is, amikor tárgyalni jött a szovjet parancsnoksághoz a hadsereg kivonásáról. Vajon tudtak-e a gyönyörű párhuzamról, a közelben csalta tőrbe Török Bálintot is a szultán 1541-ben, s innen vitték a Héttoronyba. A történelem illatát szívhattam tehát, a szovjet tartályokból a talajba szivárgott ezer tonna szénhidrogén szagával s az épp berobbanó parlagfű pollenfelhőivel elegyítve. Jó egy hetet a politikai oldalon töltöttem, néhány napot az internálás előtt a köztörvényesek oldalán. Az előző hely párnás volt (matrac a priccsen), az utóbbi fapados. Ruhát, fehérneműt Évának már a rendőrségre sikerült beadnia. Tökölön levelet is kaptam tőle. Azt írta, hogy engedélyt kapott a látogatásra, erre azonban nem került sor. Már nem voltam ott, amikor jött: visszavittek augusztus 20-a táján Kecskemétre, a rendőrségre. Van-e fogkeféje? – Aligha fogtam föl a köröttem zajló események összes részletét, talán nem is kötött mindent az orromra anyám és nagyanyám, de erre a kérdésre, van-e fogkeféje, valahogy mégis emlékszem. Nem igazán értettem ugyanis, miért akkora gond ez, mert az azért látszott rajtuk, hogy komoly problémaként élik meg a dolgot, hogy apám nem tud fogat mosni, sőt, a szívem mélyén talán egy kicsit irigyeltem is, hogy neki nem kell reggelente és esténként a fogát súrolnia, mint itthon hagyott gyermekének. Találok egy „diszkrét” disszertációt, A. Z. K. írta. A tapintatosan csak kezdőbetűket használó anyagból próbálom kibogarászni, hogyan zajlott a kecskeméti tanárok felelősségre vonása. A városi tanács oktatási osztályának vezetője a rendőrséggel egyetértésben öt olyan személyt sorolt fel, akiken keresztül a városi pedagógus társadalmat meg lehet félemlíteni. K. L.-t, R. I.-t, dr. K. P.-t, dr. O. L.-t és Sz. R.-t internálni fogják, továbbá „mellékbüntetésként” a fent megnevezett öt tanárt a pályától végleg eltiltják. Némi töprengés után arra jutok, hogy Kovács Lajos, Rakó István, Katona Piroska, Orosz László és Szőts Rudolf voltak a kiválasztottak. Az írás szerint a főbűnösök mellett Kecskeméten '57 nyarán 80 pedagógust vontak felelősségre, közülük 40-et „marasztaltak el”, ebből 5-öt elbocsátottak, 29-et más iskolába tettek, 5-től megvonták a kitüntetését, egyet pedig alacsonyabb beosztásba helyeztek. Neki, noha név itt sincs, a Képzőből a Zrínyi Ilona Általános Iskolába átvezényelt anyámnak kellett lennie, aki ugyan népfelkelés helyett inkább az én időben történő felkelésemre és lefekvésemre (mindegyikhez fogmosás) koncentrált, ám azt, hogy az apám felesége, s ráadásul nem is hajlandó elhagyni a megátalkodottat, valahogy mégiscsak meg kellett torolni. Apám utolsó, még fölvett fizetését is visszafizettették vele. A napok, az események összemosódnak az emlékezetemben. Igen kevéssé emlékszem pl. azokra, akikkel össze voltam zárva. A rendőrségen egy cellában voltam Jámbor volt alezredessel, egyik volt tanítványom apjával, majd a konzervgyár főkönyvelőjével, aki korábban repülőtiszt volt. Tökölre vagy harmincunkat vittek, több pap volt közöttünk. Egymás után érkezett a „szállítmány” különféle
