Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 6. szám - Tőzsér Árpád: Hollóid szárnyát hallom suhogni...; Ipse dixit (Naplójegyzetek 2016-17-ből)

52

Kapolcson minden együtt van, ami művészet, ami természet, ami vitalitás. A színpadon zenészek, táncosok, írók, énekesek váltják egymást, a nézőtéren csupa fiatal, csupa csókolózó szerelmes, fiatal szülők gyerekestül, ülve, állva, fűben fekve, maximálisan természetközelben – elmondhatatlan, egyszeri élmény. A színpadi interjúzás közben most a memóriám is kifogástalanul működik, csak Philippe Sollers keresztneve nem jut eszembe, de hát két csók között melyik néző figyel arra, hogy egy fickó a színpadon Philippe helyett Pierre-t mond! – Stílszerűen egy „Árpád” nevű panzióban aludtam, bent, a városban, Veszprémben. Éjszaka 11-kor foglaltam el a szobámat. Először a kulcsokat kerestem („az ablakpárkányon hagytam”, mondta a tulaj a telefonba, de azt elfelejtette megmondani, hogy melyik ablak párkányán), azután a bejáratot nem találtam. Botladoztam a sötét, ellenséges épület körül, mint Kafka földmérője „A kastélyt” kerülgetve. Július 25. Hollóid szárnyát hallom suhogni! Idézi A

walkürből Brünnhildét Kertész Imre mesterien a Jegyzőkönyv

című elbeszélésének több helyén. A

napokban körülöttem is gyakran suhogtak azok a bizonyos szárnyak. Kezdődött Esterházyval, de suhogtak azok már a kapolcsi idillben is: Lackfi Jani, a beszélgetéseink során sejttette az apja, a nagybeteg Oláh János közeli halálát. S ma hallom a rádióban, hogy beteljesedett a sejtés: E. P. után Oláh Jancsi is eltávozott az élők sorából. S ez mind nem elég: bekapcsolom a Literát, s az első, amit meglátok, a nagybetűs cím: Meghalt Szegedy-Maszák Mihály. S körülöttem feketében a család: indulnak Fülekre, a feleségem közeli rokona temetésére. S hogy a füleki rokonnak is köze legyen az irodalomhoz, míg élt, Tóth Árpádnak hívták. (Szép kort, 89 évet élt.) Nekem is jó barátom volt, én is készültem a temetésére, de aztán, még a kapolcsi fáradtsággal a tagjaimban, lemondtam az utat. Aki sokáig él, abban átlagon felül sok halál (ismerősök, barátok, rokonok halála) gyülemlik föl. Úgy érzem, mindenki halála bennem tárolódik. Tele vagyok hollószárnysuhogással. Július 28. Dormitat interdum bonus Homerus – el nem tudom képzelni, hogyan írhatta az Állatkerti útmutató

általában is eléggé modoros, de néhány helyen, a modorosságon túl még kép- és fogalmi zavarokat is tartalmazó szövegét az egyébként kitűnő költő és műfordító Devecseri Gábor. A mű zárószakasza például ilyen szarvas értelmetlenséget tartalmaz:

Öreg cápa feddi lányát,

mért riszálja az uszályát.

A cápának ugyanis uszonya van, s nem uszálya. De ne keressünk a kákán csomót: képzeljük el, hogy a mi cápánk (én inkább „cápaanyát” írtam volna, a „cápa” hangalakja önmagában inkább az „apára” asszociál) farokuszonya olyan hosszú, hogy a szoknyák uszályára emlékeztet. Csakhogy még ebben az esetben is marad bennünk kérdés: hogyan lehet az uszályt riszálni? Az értelmező szótár szerint „riszálni” annyit tesz, mint „derekat, csípőt, fart tánc vagy járás közben