Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Cserjés Katalin: Kommentárok A szakács című hagyatéki szöveg újólag fellelt epizódjához (A szakács és a hét szál rózsa)
116 kerültek gyanú alá, vagy a cukorka és csokoládé, amit a vendégek hoztak a házigazda kisfiának. Miután az apja alaposan meghánytatta, lefektették az ágyba, amely táncolt és hintázott vele, mikor lehunyta a szemét és megpróbált elaludni. A szakács semmiféle ésszerű okot nem talált arra, hogy egy ilyen csíny után, amely talán még megmagyarázható: a gyerek a felnőtteket akarta utánozni, alaposan megkóstolta a bort; de miért követte el ezt a csínyt másodszor, harmadszor és tizedszer is, amikor már tapasztalatból tudta, hogy kizárólag csak rosszul lesz az italtól, hányni fog aztán majd szédülni az ágyban. Tehát ami az ivást illeti, kellemetlen élményei voltak felőle, hacsak azt nem számítja vonzónak mégis, hogy veszélyes és rajtakapás esetén szigorúan büntetendő dolgot művel. Az alkohol szagát egyszer sem érezték meg rajta, még az apja sem – nyílván azért, mert ők is ittak – és a sűrűn előforduló gyomorrontások miatt, orvoshoz vitték, hogy kideríttessék „betegségének” oka. 1977. 12. 13. Ilyesféle, de súlyosabb és érthetetlenebb eset volt, amikor apja egyik orvos barátjának szőlőjébe mentek el megkóstolandó az újbort – a borkóstolás őrá természetesen nem vonatkozott – a vendégek és a házigazda lementek a pincébe és ő egyedül maradt a házban. Unatkozott és a szobákban ténfergett egy darabig, végül aztán előszobában megpillantott egy tölgyfaállványra erősített homályos üvegből készült háromliteres pálinkáshordót, amelynek aljára elfordítható rézcsapot illesztettek. A fiú keresett a konyhában egy vizes poharat és háromnegyedig töltötte pálinkával. Kisüstön főzött, erős szilvapálinka volt; a szakács képtelen volt megérteni: egyáltalán hogyan bírta lenyelni akkor azt a méregerős, szájat-torkot maró folyadékot. Tény, hogy valahogyan lenyelte, vizet ivott rá, aztán ismét töltött magának a hordócskából, kb. az iménti adag felét és azt is megitta. Legjobb emlékezete szerint ez volt az első alkalom, hogy pálinkát ivott és különös módon nem lett azonnal rosszul. Tompa zsibbadás fogta el az egész testét, az arcát; hidegnek és távolinak, nem magához tartozónak érezte a karjait, lábait. Zúgott a feje, fülében ütemesen pattogott egy ér s merevek, szögletesek lettek a mozdulatai, mint egy drótokkal mozgatott bábunak. 1977. 12. 14. Mikor az apja és a házigazda a vendégekkel a szobába léptek, merevrészeg lett. Nem tántorgott, nem lett rosszul, de a körülötte zajló társalgást, az embereket és magát a szobát is különállónak érezte, amelyektől ködös, szinte tapintható fal választotta el, mintha hirtelen kicserélték volna a testét egy idegen, zsibbadt testtel. Látta és felismerte a körülötte lévő emberek arcát, megértette, ha szóltak hozzá, sőt minden bizonnyal válaszolt is, de valahogy semmi köze nem volt e z ekhez a tör ténésekhez, mivel ... csak a tompa zúgást hallotta a fejében, amely a meleg szobában egyre erősebb és erősebb lett. Emlékezett rá: a házigazda borkorcsolyaként kacsatojásból készített sonkás rántottát tálalhatott; minden akaraterejére szüksége volt ahhoz, hogy egyen a rántottából, mert kavargott a gyomra és érezte, hogy minden pillanatban rosszul lehet. Vacsora után egy óvatlan percben kiment a szobából és a hát háta mögött egyik kezét a falnak támasztva hányni kezdett (még rosszulléte közben is érezte a szilvapálinka szagát, és megrémült a gondolattól, hogy esetleges újabb rosszullét alkalmával – amikor nincs egyedül – az apja felismeri penetráns szagról: pálinkát ivott). Javaslatom: az új textust olvassák össze a kedves érdeklődők A szakács már meglévő szövegével. Maguk is látni fogják, mi az, amiben – sok-sok szálon, motívumban, ese ményben és attitűdben – kapcsolódik az eddig ismert részekhez, mennyire képes (akar) szervülni azokhoz.
