Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Cserjés Katalin: Kommentárok A szakács című hagyatéki szöveg újólag fellelt epizódjához (A szakács és a hét szál rózsa)
117 Azon vonások közül szeretnék most kiemelni néhányat , melyek 1. másutt is feltűn tek már, a Hajnóczy-univerzum részei; 2. újak : sem az ismert főszövegben, sem egyéb Hajnóczy-prózában nem voltak még jelen. Mielőtt e jegyzetekhez kezdenék, le kell szögeznem, hogy jelen feltalált szövegepizód a már kinyomtatott és megjelent elbeszélés végéhez se mmi módon nem illeszkedik. A Hét szál rózsa epizód nem is kezdő-szövegrész, hanem kifejezetten valaminek a folytatásaként indul (figyeljük meg a hiányos 1. és 2. mondat távolságát!), mely „valami” azonban, hangsúlyozom, semmiképpen sem A szakács írni próbál című kisfejezet. Hová tartozhatott e mostani részletünk, melyben Nóra a női főszereplő, míg a korábbi epizód, s az előtte lévők már csak Á.-ról és – valamivel hamarabb – Máriáról szólnak ? Helyét keresi e részlet is egy tervezett, de félben maradt nagyszövegben. Hagyatéki szövegekről gondolkodunk. Messze a véglegesítés és publikálás előtti variánsokról és kísérletekről. Hallgassuk egy keveset, a magunk megnyugtatására, Laurent Jenny professzort Genfből, a szöveggenetika bizonyos típusait részletezendő. Úgy reméljük, itt felmentést nyerhetünk a véglegesített hagyatéki szöveg feltalálása alól. A Hipertext és teremtés. Egy nagyelbeszélés születése7 című tanulmánya elején Jenny bemutatja és jellemzi a szöveggenetika három nagy irányzatát, melyek akár szemben is állhatnak egymással. A Hajnóczy-hagyaték vallatójának mindhárom vizsgálódási irány kapóra jöhet egy bizonyos szintig . Az új filológiá nak keresztelt áramlat a szöveg történetében keres hermeneutikai garan ciákat a szöveg értelmének alátámasztásához. A művet az alapjául szolgáló teljes folyamat fényében kívánja megérteni. A szövegelőttesek vizsgálata azért fontos e kutatói irány számára, mivel így a textualizáció és strukturálódás fogalmain keresztül látja olvashatónak a szövegépítő stratégiákat. L. Jenny tanulmánya A határtalan mű címet viselő tematikus számban jelent meg, s már e cím által is a mi malmunkra hajtja a vizet Szakács ostól, Nórástól, Hét szál rózsá stól egészen – horribile dictu! – a Perzsiá ig! Mi is a variánsokon keresztül megjelenő nyomok összességét igyekszünk feltérképezni . Ugyanakkor azt is ige nelhetjük, hogy „a piszkozat nem a befejezett szöveg rejtett igazsága” ; illetve hogy „két termékenyen különböző és egymásért kölcsönösen kezeskedni képtelen tárggyal” lehet dolgunk. Az írás poétikája elnevezést viselő másik szöveggenetikai irányzat „nem annyira a végle ges szöveg hermeneutikai megvilágosítása felé fordul, mint inkább a kitalálás dinamikája felé”. Ez is érdekelhet most bennünket. Olyan poétika ez, mely „kevésbé érdeklődik a befejezett formák, mint a formába öntés folyamata iránt”. A nyom megőrzése elnevezést viselő harmadik irányzat azokban az esetekben lép előtérbe számunkra, amikor például a hagyatéki szövegek kézírásra váltanak, és Hajnóczy elkezd geometriai ábrákat róni alig dekódolható, háromféle kézírásai közé/mellé/rá. Vagy amikor parányi helyekre préseli be bizarr címeit, aláhúz, táblázatot vés fel, vadul (és követhetetlen logikával) jegyzetel, beszúr, lehúz, kiemel. Netán kidönti kávéját is. „A piszkozat minden szöveggé válása a nyomok gazdagságának romlásával fenyeget” – írja Jenny. A Hét szál rózsa gépirat ugyan, de hiányos és kipontozott, továbbá érthetetlenül parányi, gondosan dátumozott napi penzumokból építkezik. Mintha a szerző megfogadta volna, hogy egyetlen napot sem tölt el írás nélkül, ám az írás súlyos megpróbáltatás, magára rótt feladat, s ez az íráskép szertelenségében, zsúfoltságában is megmutatkozik. A kéziratnyom egyfajta átmenetet képez az író és az olvasó között: azt látom, amit ő látott hajdan. 7 Laurent Jenny: Hipertext és teremtés (Ford. Bene Adrián). In: Partitúra, 2007/1. 3-11.
