Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.

53 az lehet a rokonszenv megnyilvánulása, de nagyon kockázatos. Ezek a gyerekek az idén érettségiznek, egyetemre akarnak menni, nem lenne jó, ha ezt fölhasználhatnák ellenük. Tóth László: Jól mutatja az iskola humánus szellemét, hogy egy ilyen dologért osztály­főnöki megrovást kaptak, az ugyanis semmi. O. L.: Nyilván erre az iskola vezetése adott utasítást, hogy osztályfőnöki megrovást kell adni, de aminek aztán nem volt az a következménye, hogy év végén nem kaphattak példást magatartásból. F. L.: Az év végén mindenki példás lett magatartásból. O. L.: A tanári szobában Csongor Edéné, akire talán emlékszel is... F. L.: Hogyne, nagyon jól. Fizikatanár volt. O. L.: ...azt mondta, hogy a munkásoknak nem kéne sztrájkolniuk, mert levonják a bérükből, mire én azt mondtam, hogy hát ez azért most mégsem anyagi kérdés. Két kollé­gám azt állította, hogy ezzel én állást foglaltam a sztrájk mellett. F. L: Szabó Adorján egyszer azt javasolta, tartsatok irodalmi délutánt a szülők számára. O. L.: Mondtam, nagyon helyeslem, én például József Attilát szavalnék. Mit? A Levegőt. Ja, azt nem lehet. F. L.: A Levegőt nem is tanítottad? O. L.: Dehogynem tanítottam. Mondtam, hogy ezt a harmincas években írta. F. L.: Megtennéd, hogy elmondod? O. L.: Nagyon szívesen. ... Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba írják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg. Van a fenti beszélgetésnek egy rejtélyes mondata, amit ott és akkor ugyan az összes résztvevő értett, utólag azonban elkel hozzá némi magyarázat. El kellett tüntetnem a nyomaimat – mondta Fazekas Lajos. Vajon miért? Ő eredetileg nem tartozott az osz­tályba, Makón volt gimnazista, és amikor kitört a forradalom, az ottani diákság vezetője lett. A bukás után édesanyjával és testvéreivel Kecskemétre menekült, míg édesapját, aki makói rendőrkapitányként a forradalmárok mellé állt, letartóztatták. Lajos az érettségi évében járt, természetesen be akarta fejezni a gimnáziumot, amit csak titokban tehetett meg. Valaki apám osztályát ajánlotta neki. Mivel csak 1956 decemberében csatlakozott a IV. B-hez, ezért szerepelt F betűvel kezdődő neve ellenére az osztálynapló legutolsó lap­ján. Nem csak az osztályfőnök, az osztálytársak is pontosan tudták, mi várna Lajosra, ha kiderülne, ki is valójában, de egy emberként álltak ki mellette. Van a filmben egy rövid betét, film-a-filmben jelenet arról, hogyan mentik ki az iskolából, testükkel takarva, amikor feltűnik egy pufajkás a folyosón. Később kiderült, a másik osztályba járó lányát látogatta csak meg az illető, a rettegés atmoszférája azonban végigkísérte az érettségiig hátralevő hónapokat, és persze érthetővé tette, miért kellett az egyébként kitűnő érettségi után Fazekas Lajosnak eltüntetnie minden nyomát annak, hogy valaha apám osztályába járt. 1957 júniusában a kitépett naplólappal már nemcsak magát, hanem épp akkor letartózta­tott osztályfőnökét is védte. Lajosnak, miután leérettségizett, két könyvet ajándékozott apám, úgy emlékszik, azt mondta, ezekből két példánya van. Az egyik a Szent Lajos király hídja volt, Thornton Wilder regénye, a másik egy verseskötet, Nagy Lászlóé. Lajos úgy gondolja, jelképes ajándék

Next

/
Oldalképek
Tartalom