Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.

42

Egyszerű kulturális eseménynek indult az 1956. október 6-án Kecskeméten rendezett irodalmi est is, még ha az Írószövetség szeptember 17-i közgyűlése után, meg persze a kiválasztott dátum, az aradi tizenhármak napja miatt, lehetett is számítani némi feszültségre. Október 6-án a TTIT irodalmi szakosztálya vitát rendezett irodalmi életünk kérdéseiről. Pándit, Sánta Ferencet és Csoórit hívtuk, Pándi az utolsó pillanatban lemondta a jövetelt. Fazekas Lajos filmrendező Vidéki srácok

címmel dokumentumfilmet forgatott a forrada

lom kecskeméti eseményeiről (lesz még szó Lajosról is meg a filmről is), amelyben apám élőszóban is fölidézte az estet. Az elhangzó mondat mögöttes jelentését – „Pándi nem jött” – a hangsúly segít megérteni: Pándi természetesen

nem jött. A

kommunista Pándi Pál akkor egy másik nézőpontot jelentett volna, nyilván a meghívót ismerve és a meghívottak nevét megtudva, érezte, ha vitára kerülne sor, kisebbségben maradna, még akkor is, ha apám a közös Eötvös collegiumi múlt miatt valószínűleg nem élezné személyes konfrontációvá a vitát. Noha Pándi hiányában nem alakult ki vita a színpadon, mert a három főszereplő egységesnek látszott egy később kardinálisnak tűnő kérdés megítélésében, az est, a túl határozottra sikerült vélemények és az indulatos hozzászólások miatt mégis megérdemelte a parázs jelzőt. A kardinális kérdés nem volt más, mint a szocialista realizmus. A „szocreál”. Pontosabban az, létezik-e egyáltalán ilyen irodalmi irányzat.

Noha apám a Memoár

ban is, meg itt a Forrás

ban is, Az én 1956-om

című írásában meg

emlékezett az eseményről, de talán „tényszerűbb” lesz, de legalábbis „hivatalosabb”, ha egy bírósági jegyzőkönyvből másolom ide az aktuális passzust. Ehhez persze előre kell futni jó másfél évet, s meg kell előlegezni, amit a körülményes fölvezetés után amúgy is sejt az olvasó, hogy komoly büntetés járt a szocialista realizmus kapcsán elhangzott dehonesztáló szavakért. Jegyzőkönyv

Készült a népi demokratikus államrend elleni bűntett miatt dr. Orosz László ellen indított bűnügyben a megyei bíróságnál 1958. évi március hó 18. napján tartott nyilvános tárgyalásról. Az ügyész kérésére a bíróság mégis zárt tárgyalást rendelt el. (Attól féltek-e vajon, hogy a szocialista realizmus vizsgálata kapcsán a rendszerre nézvést veszélyes titkok kerülnek nyilvánosságra? Inkább hiszem, hogy a vád egyre nyilvánvalóbb abszurditása aggasztotta őket. – O. I.)

Elnök felolvassa a megyei ügyészség 1957. Bül 452. számú vádiratának indítványi részét. A Bp. 160. § 2. bek. alkalmazása mellett feltett kérdésekre Dr. Orosz László vádlott lényegében a következőképpen nyilatkozik: A vádat megértettem, nem érzem magamat bűnösnek. A vád tárgyává tett cselekményeket nem követtem el ... 1956. október 2-án a TTIT a „Hírös hét” keretén belül egy irodalmi ankétot szervezett. Az ankétra Budapestről Csóri Sándor költőt, Sántha Ferenc írót és Pálfi Pált hívtuk meg. (Helyesen: Csoóri Sándor, Sánta Ferenc és Pándi Pál. – Sánta Ferenc íróként h nélkül írta a nevét, de az igazolványában a h is ott volt – O. I.) Pálfi Pál az utolsó pillanatban a meghívást lemondta, magát a meghívás alól kimentve. Az ankétot a TTIT Clubjában tartottuk meg, amelyen kb. 100-120-an, pedagógusok, diákok vettek részt. Tanácsvezető: ismerteti a vádlott rendőrségen tett vallomását, mely szerint elismeri, hogy a szocialista-realizmust tagadta és magát a szocialista realizmus, mint irodalmi irányzat létét kétségbe vonta.

Vádlott: Amikor a rendőrségen kihallgatásom alkalmával feltették azt a kérdést, hogy milyen szovjet ellenes nyilatkozatom volt, azt válaszoltam, hogy szovjet ellenes nyilatkozatot nem tettem.

Beszólított: Kancsár Sándorné sz. Gyetvai Margit 50 éves mélykúti születésű kecskeméti lakos, országgyűlési képviselő, érdektelen tanú, a törvényes figyelmeztetés után a követ-