Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 5. szám - Orosz István: Emlékek apámról VII.
43 kezőket adja elő: A vádlottat 1956. október 2-án a TTIT-ben megtartott irodalmi ankéton láttam először. Majd az ellenforradalmi időszakban többször találkoztam vele a Megyei Tanácsnál, a Nemzeti Bizottságban. Az irodalmi esten két budapesti író, Sántha Ferenc és Csóri Sándor műveikből adtak elő, majd szóba került a szocialista realizmus. Nem tudom, hogy a problémát ki vetette fel. Azonban tény, hogy Dr. Orosz László a szocialista-realizmus tényét tagadta. Ezzel kapcsolatban Madarász tanár azt az észrevételt tette, hogy miként tagadhatja az orosz nyelv tanítását, ha ő is orosz nyelvet tanított, erre Orosz válaszként azt válaszolta, hogy erre kényszerítették. Azt nem tudom, hogy a vádlott milyen vonatkozásban tagadta a szocialista realizmust. Határozottan mondotta, hogy nincsen szocialista realizmus. Az orosznyelv tanításával kapcsolatosan a kérdést hozzá Magyaródi, vagy Madarász elvtársak tették. Ügyészi kérdésre: A TTIT-ben szovjetellenes hangulat alakult ki. Rendkívül feszélyezett volt a hangulat. Az ülésen Orosz László elnökölt. Kijelentette, hogy az orosz nyelvet csak azért tanította, mert erre kényszerítették. Beszólított: Madarász László 42 éves, pozsonyi születésű, kecskeméti lakos, gimnáziumi igazgató, érdektelen tanú törvényes figyelmeztetés után a következőket adja elő: A vádlottat mint tanárt 1948 óta ismerem. Jól képzett irodalmi szakember. Eötvös kollégiumban végzett szakfelügyelőként is működött. Több cikket írt irodalomtörténeti vonatkozásban. A TTIT irodalmi szakosztály elnöke volt, tagja volt a Katona József társaságnak is. A Kiskunság irodalmi folyóirat szerkesztőbizottság tagja volt. Részt vett a kulturális program kidolgozásában is. 1956. október 2-án nem a TTIT, hanem a Hazafias Népfront és az MSZT rendezte az irodalmi ankétot a Hírös Hét alkalmából, amelyen részt vett Csóri Sándor költő és Sántha Ferenc író. A TTIT részéről mi csak a termet bocsátottuk rendelkezésre, a házigazda szerepét töltöttük be. Csóri Sándor verseiből, Sántha Ferenc novelláiból adott elő. Ezt követően a hallgatóság közül kérdéseket tettek fel. Ezzel kapcsolatban Sántha elmondta, hogyan zajlott le a Petőfi körben a Déry Tibor féle vita. Az ankéton megjelent Csóri és Sántha a szocialista realizmussal kapcsolatosan olyan álláspontra helyezkedtek, hogy az nem létező, vagy ki nem fejlődött irodalmi irányzat. Én magam az írók felé felszólalásomban szóvá tettem, hogy ha van szocialista gazdaság és kultúra, miért nincs szocialista realizmus, mivel magyarázzák annak tagadását. Orosz László felszólalásában szóvá tette, hogy a szovjet irodalmi művek közt is vannak művek, mint például A Csendes Don, amely nem tekintendő szocialista realista műnek. Azonban ő a szocialista realizmus létezését nem tagadta, sőt kifejtette, hogy szükséges a szocializmus építéséhez egy szocialista irányzat a művészetben is. Nem emlékszem már arra, hogy a vádlott tett volna olyan kijelentést, mely szerint nincs szocialista realizmus, úgy fejtegette, mintha nem volna kidolgozva. Egyes művek szocialista realista voltát nem vonta kétségbe. A vádlott észrevétele: A tanú bizonyíthatja, hogy vele négyszemközt lefolytatott beszélgetésem során nem voltam a népi demokrácia ellen. 1957 tavaszán Tolsztojról és Dosztojevszkijről tartottam előadást a szocialista realista irányzat keretén belül. Tanú: Ifjúsági irodalmi előadás volt 1957-ben a TTIT-ben, ahol a vádlott a leghelyesebb szempontból foglalt állást a szocialista realista művészettel kapcsolatban. Magánbeszélgetéseink során nem tapasztaltam, hogy a vádlott a népi demokratikus rendszer ellen foglalt volna állást. A beszólított: Lengyel János (Helyesen: Lengyel Dénes – O. I.) 47 éves kisbócsai születésű budapesti lakos tanszékvezető a központi pedagógus továbbképző intézetben, érdektelen tanú, törvényes figyelmeztetés után a következőket adja elő:
