Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Soproni András: Egy orosz ballada (Alekszandr Szergejevics Puskin: Ének Oleg fejedelemről)
114 Soproni András Egy orosz ballada A vers, amelynek fordítása alább olvasható, Puskin egyik legismertebb költeménye, az orosz nemzeti romantika szépen zengő mintadarabja, amely mind a mai napig az iskolai tananyag olyan stabil része, mint nálunk, mondjuk, a Walesi bárdok. Jómagam valamikor 1954–55 körül ismerkedtem meg vele a budapesti Maxim Gorkij (igen, még x-szel írva) orosz tannyelvű iskola hatodik-hetedik osztályos tanulójaként. (Akit a kitűnő iskola jobban érdekel, ajánlom figyelmébe Papp Gábor Zsigmond Sihedernyi koromban című dokumentumfilmjét.) Bár hála orosz anyanyelvű tanárainknak, akkor már elég jól ismertem a nyelvet, hazudnék, ha azt mondanám, hogy a vers minden szavát egyből megértettem, hiszen még a mai anyanyelvű orosz iskolások számára sem könnyű – éppen, mint a magyar gyerekeknek az „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja” –, de a zenéje megragadott, és a memoriter jóvoltából hosszú szakaszok egy életre megmaradtak az emlékezetemben. Amikor bő egy évvel ezelőtt – merő kedvtelésből – nekifogtam Puskin versei fordításának, elsőkként éppen az egykori – azóta szinte véremmé vált – memoriterek átültetésével próbálkoztam. Őszintén szólva, az Oleg től tartottam, mert ellentétben a legtöbb Puskin-verssel, nem két szótagú (hárommorás) ritmusban íródott, hanem három szótagosban (négymorás), és a két nyelv hangzó különbségei következtében ez utóbbiakat közismerten nehezebb átültetni. Ki volt hát a költeményben szereplő Oleg fejedelem? Minden nép történelmi tudata legendákkal veszi kezdetét (amelyekkel aztán az önmagát tudománynak tekintő történelem nem győz eleget hadakozni). Oleg nagyfejedelem egyik legkorábbi említése a legteljesebb fennmaradt óorosz krónika vagy évkönyv, az Őskrónika lapjain olvasható. Ez az 1110 körül (tehát valamivel Anonymus előtt) keletkezett mű a kilencedik század közepétől (ez nagyjából a honfoglalás kora) kezdi az eseményeket, és a mi Névtelenünkhöz hasonlóan régi írott adatokat és mondákat elegyít bibliai történetekkel. Nos, az Őskrónika szerint Oleg (Árpáddal nagyjából egy időben) 879-től novgorodi, majd 882-től kijevi nagyfejedelem volt, állítólag ő egyesítette a keleti szlávok két fontos központját, ezért sokan őt tekintik az óorosz állam megalapítójának. Az Őskrónikában szerepel először állandóvá vált jelzője: вещий (vescsij), ami jóst, jövőbe látót, de egyszerűen bölcset is jelent (a különböző értelmezéseknek a vers fordítása szempontjából is szerepe van). Ugyaninnen és más forrásokból az is tudható, hogy harcolt a kazárok ellen (akiknek kissé korábban a magyarok ősei is a fennhatósága alá tartoztak), valamint kitűzte Cárgrád, azaz Bizánc kapujára a pajzsát (vö. Lehel kürtje).
