Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Mórocz Gábor: Rendszerkritika? Rendszerapológia? (Szempontok Németh László Utazás című drámájának értelmezéséhez – a mű korabeli recepciójának fényében)
80 Szabó László később visszautasította azt az „inszinuációt”, mely szerint korábbi kritikájában az árulás vádját fogalmazta volna meg Némethtel szemben (pontosabban: ezt nemcsak a saját nevében tette meg, hanem Nyéki Lajoséban és Szabó Zoltánéban is).16 Ilyenfajta gyanúsítással valóban nem élt, jóllehet úgy látta: az író az Utazás idézett szöveghelyén – egy 1956-ban általa létrehozott nyelvi konstruk ció új összefüggésbe helyezése során – saját maga homályosította el azt az etikai fényt, amely forradalom alatti publicisztikájából (az abban felvázolt nemzetértelmezésből) még elevenen sugárzott. A „végül is emelkedik” konklúzióban összegződő rendszerapológiára – Cs. Szabóhoz hasonlóan – Király István is figyelmet fordított rendhagyó kritikai dolgozatában, amelyben az igényes műelemzés és a brosúraízű fordulatoktól sem mentes ideológiai alapvetés műfaji vonásai egyként fellelhetők. Ám az ifjúkori mesterét a „szocialista” rendszerhez integrálni kívánó marxista irodalmár merőben másként értékelte a Cs. Szabót megbotránkoztató Németh-önidézetet, mint emigráns műbíráló társa. Éppen azt igyekezett igazolni, hogy Karádinak a nemzet emelkedéséről kialakított meggyőződése egy magasabb szintű belátásból fakad. A kommunisták által korábban perifériára szorított tanár – szovjetunióbeli látogatásától, ottani pozitív élményeitől nem függetlenül – már a műben bemutatott eseménysor kezdőpontján történetfilozófiai síkra helyezi gondolkodását. Ez teszi lehetővé számára, hogy maga mögött hagyja saját múltbeli sérelmeit, mi több: eredendő individualista beállítódását is: „A történelem ismerete képesíti Karádit arra, hogy nagy távlatokban, összefüggésekben gondolkodva éljen, hogy saját jelenét is történelemként nézze. Hibák, hiányok, emberi tévedések nem fedhetik el előle a nagy vállalkozások igazi értelmét. Egészében tudja nézni a dolgokat, így az alakuló magyar életet is. Hatástalanul peregnek le róla a reakció szokványos érvei. Tudja, hogy »ha mindent kivonunk, össszeadunk«, az emberiségtől kapott új keretek között a nemzet »végül is emelkedik«. Számára ez a végső mérleg.”17 Az „emelkedő nemzet” formula Utazás -beli újrakontextualizálásával kapcso latban Cs. Szabó László és Király István álláspontjától is eltérő, „különutas” véleményt alakított ki Nyéki Lajos. Királlyal polemizálva leszögezte: „[...] az otthoni kritika (elsősorban Király István) igyekszik a darabot sematikusan beállítani, túlzott jelentőséget tulajdonítva Karádi egyes kiragadott mondatainak. Karádi egyik kijelentésében: »ha mindent kivonunk és összeadunk, végül is emelkedett«, (értsd: a nemzet a mai kereteiben) valami nagy rendszer melletti vallomást vélnek egyesek felfedezni. De ha kicsit jobban megvizsgáljuk, kiderül, hogy a mondat rendkívül üres, még akkor is az, ha az író történetesen súlyosnak szánta. Mert a világon pillanatnyilag nehezen lehet egy-két országot találni, amely az utóbbi 20 év alatt ne emelkedett volna valamicskét a maga (akár szocialista, akár kapitalista) rendszerében.”18 [Kiemelés az eredetiben: M. G.] Nyéki tehát – Németh László számára kedvező módon – kisebbíteni próbálta a műben megnyilvánuló 16 Cs. Szabó László: A mintadiák , Új Látóhatár, 1971/2., 124. 17 Király István: Németh László: Az utazás = Uő : Irodalom és társadalom, Bp., Szépirodalmi, 1976, 360–361. 18 Nyéki Lajos: Egy nemzetnevelő útja. Németh László és az 56 utáni kiegyezés, i. m., 79.
