Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Mórocz Gábor: Rendszerkritika? Rendszerapológia? (Szempontok Németh László Utazás című drámájának értelmezéséhez – a mű korabeli recepciójának fényében)
81 rendszerapológia jelentőségét. Figyelemreméltó, hogy e higgadt értékelést éppen egy antikommunista felfogású emigráns kritikus fogalmazta meg; olyasvalaki, aki a „szocialista” rendszerrel kompromisszumot kötő Némethhez – mint ideológushoz – bizonyos fokú idegenkedéssel viszonyult.19 (Úgy vélte például, hogy az író 1950-es évek végi, szovjet témájú publicisztikai írásai „vitatható politikusként” jelenítik meg Némethet – olyanként, aki „nemzetmentő” igyekezetében nem képes megóvni magát attól, hogy „a konformizmus, sőt konzervativizmus prókátorává”20 váljon.) Mindennek ismeretében talán nem túlzás az értelmezői szuverenitás és objektivitás-igény kiemelkedő teljesítményeként számon tartani Nyéki fentebb idézett gondolatkísérletét. Nyéki Lajos – a rendszerapológia problémakörén belül – más vonatkozásban is dekonstruálta Király István nagyívű Utazás -kommentárját. Nem tulajdonított döntő fontosságot a darab többi szereplőjénél összetettebb identitású – Karáditanítványként induló, majd a kommunista mozgalomhoz csatlakozó, és a rendszer meggyőződéses hívévé váló – Mircse Zoltán alakjának és a cselekmény menetében betöltött funkciójának. Király István viszont – épp ellenkezőleg – megkülönböztetett figyelmet szentelt Mircse negyedik felvonásbeli jelenlétének. A nemzeti eszme iránt is fogékonyságot mutató marxista értelmezőre láthatóan olyan elementáris hatást gyakorolt Mircse frappáns önjellemzése – „kettős biztosítású kommunista ő”, „akin nemcsak az úszóöv van rajta, amin a hatalom lógatja be a nemzetbe, de az a hegymászó kötél is, amellyel a nemzet küldi fel lehetőségei kinyomozására a magasba”21 –, hogy kezdett kiesni a távolságtartó műbíráló szerepéből. Nem rettent vissza attól, hogy valóságreferenciával ruházza fel a művet – és ez nem csak azt jelentette, hogy Karádi perspektíváját a Németh Lászlóéval azonosította. Attól sem tartóztatta meg magát, hogy Mircse nézőpontját a sajátjával csúsztassa össze. Ennek megfelelően: amikor Mircse Karádihoz való lelki-szellemi kötődéséről írt, kódolt nyelven annak a bonyolult, ellentmondásokat nem nélkülöző viszonynak a lényegét is feltárta, ami őt egykori mesteréhez fűzte: „Mircse tudja Karádi Józsefről, hogy nem kommunista, nem a forradalmi munkásmozgalom nevelte. De tudja azt is, mit köszönhet ő emberként és kommunistaként egyaránt hajdani tanárának. Ott élnek benne ennek a könyvek közt eltöltött gondolkodó, gazdag életnek ösztönző szavai. Fel lehet róni Mircse hibájául, hogy a tanítványi hűség elhallgattatja némileg benne a bíráló elviséget. [...] De semmi esetre sem hibája: erénye Mircsének, hogy az érzett világnézeti különbségek ellenére is fenntartások nélkül tud bízni Karádi tanár úrban.”22 Király István Mircse-eszményítése – amely egyúttal önigazolásként, rendszerapológiaként és (közvetettebben) Németh László melletti kiállásként is felfogható – Nyéki Lajos teljes értetlenségével találkozott. A disszidens bíráló idevágó 19 Nyéki Lajos Németh László-értelmezéséről bővebben lásd Monostori Imre elemzését: Németh László és az „új Bach-korszak” (1956–1962), Hitel, 2001/4., 83. 20 Uo. , 78. 21 Mircsének az Utazás negyedik felvonásában elhangzott szavait szabadon idézi Király István: Németh László: Az utazás, i. m. , 364. 22 Uo. , 365.
