Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Papp István: Államvédelmi jelentések Németh László és Veres Péter 1949-es találkozásairól
68 szovjet mintákat és szóhasználatot a magyar gyakorlatba, s ettől kezdve jogos az ügynök kifejezés használata. A szóismétlés elkerülése és a fogalmi azonosság miatt néhány esetben mégis az ügynök kifejezést fogom használni. A Németh Lászlóról is szóló jelentések keletkezésének időpontjában túl vagyunk a Rajk-peren, végrehajtották az ítéleteket , hetek választanak el attól, hogy befolyása csúcsára érjen a politikai rendőrség. Ezt a folyamatot alighanem mindenki érzékelte, aki csak egy kicsit is figyelemmel kísérte a nyilvánosság eseményeit. A Magyar Kommunista Párt, majd a Magyar Dolgozók Pártja legális politikai ellenfeleinek és koalíciós társainak, így a Nemzeti Parasztpárt politikusainak megfigyelése már 1945 tavaszától kezdve folyamatosan zajlott. Az így szerzett információkat számos esetben felhasználták a napi politikai döntéshozatal során, nem egy esetben manipulálva, félrevezetve, ellehetetlenítve, majd egyre inkább felszámolva a koalíciós pártokat is. Természetesen nem csupán a hivatásos politikusok, hanem a megbízhatatlan értelmiségiek szemmel tartása is kontinuus volt, így történhetett Németh László esetében is. Elég csupán arra utalnunk, hogy 1948/49 fordulóján kedves mezőszilasi unokatestvére, Németh Péter elég veszélyesnek tűnő vizsgálati eljárásba keveredett, s a lehetséges börtönbüntetéstől csupán Illyés Gyula Péter Gábornál történt személyes közbenjárása mentette meg.7 Ennek kapcsán alighanem előkerült az író személye is, akiről minden bizonnyal ugyanúgy személyi dossziét vezethettek, mint más, a világháborút követően félreállított népi írókról, így például Sinka Istvánról vagy Kodolányi Jánosról. Mint ahogy a hatalom számára sokkal elfogadhatóbb Illyés Gyuláról is szorgalmasan gyűjtötték az adatokat, miközben a felszínen befolyásos írónak számított Kossuth-díja és bemutatott drámái révén. Mindezt azért bocsátottam előre, mert a Németh Lászlót is érintő jelentések nem a rá, hanem a Veres Péterre nyitott személyi dossziéban maradtak meg. A balmazújvárosi író, mint a Nemzeti Parasztpárt elnöke és honvédelmi miniszter volt érdekes az Államvédelmi Hatóság számára, akit mindvégig politikusként kezeltek. Azt a szerepet, amit Veres Péter sugallt és szeretett volna betölteni, nevezetesen, hogy visszavonul az irodalomba, a politikai rendőrség nem hitte el, nem vette tudomásul. Ez annyiban pontos is volt, hogy Veres nem mondott le baráti kapcsolatairól, élénk levelezést folytatott, számos parasztpárti ismerősével, népi értelmiségivel beszélgetett. Az, hogy mindebből mikor konstruálnak esetlegesen egy politikai pert, s ennek érdekében mikor és hogyan minősítenek egy-egy baráti eszmecserét illegális akciónak, a legfelsőbb politikai vezetés szándékaitól függött. Egy Veres Péter vagy Németh László elleni fellépés, egyáltalán személyük kezelése Révai József és Rákosi Mátyás szintjén dőlt el, velük kapcsolatban az ÁVH csupán információkat szállított, értesüléseket szerzett, de önállóan nem léphetett fel. Németh László és Veres Péter ismeretsége ekkor már másfél évtizedre nyúlt vissza. A Válasz t barátaival, Gulyás Pállal és Fülep Lajossal együtt életre hívó és 7 Az ügyről lásd Papp István: Illyés Gyula és az ÁVH – A költő és a politikai rendőrség 1945 és 1956 között . In: Uő: Szemek a láncban. Játszmák a magyar állambiztonság történetében. Jaffa, Bp., 2015. 96–100.
