Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Papp István: Államvédelmi jelentések Németh László és Veres Péter 1949-es találkozásairól
69 kezdetben szerkesztő Németh már igen korán, első könyvei megjelenése előtt felfigyelt az akkoriban még csupán publicisztikákat és novellákat közreadó, a Népszava és a Korunk köréhez tartozó Veres Péterre. Az első írásos nyom, amely a két ember kapcsolatáról árulkodik, Németh László 1934. december 9-én kelt levele, amelyben a Válasz aktuális szerkesztői ügyeit részletezte Gulyásnak, és megje gyezte: „Veres Péter egyik elbeszélése is januárban jön.”8 Ezt követően a korszak egyik kiemelkedő kritikusának számító Németh László három alkalommal foglalkozott Veres irodalmi munkásságával. Először az 1936-os, Emberek a nemzet alatt című műbírálatában értékelte Illyés és Tamási egy-egy alkotása mellett Az Alföld parasztságát. 9 Természetesen kiemelkedő minőségérzéke ebben az esetben is érvényesült, igen pontosan vette észre azt, ami a különös szociográfiában maradandó értékű: „Veres Péter ebben a könyvében bölcsességet mond s nem a szociográfiát műveli. S én nem az eszközeit bámulom, hanem a szilárdságát. Nem a nagy tehetség, nagy készültség, hanem a nagy erkölcs a lenyűgöző benne. Az őstehetség ott kezdődik, ahol a nép fia a népből kiugrik s az erkölcs lemarad róla. Veres Péter nem ezen az áron tűnt föl. Ő ott maradt a maga földmunkás világa közepén: lelkét az osztályára ható erők alatt formálta ki; szava elsősorban a hűségé. Ez a hűség az igazi csoda olyan mélységekben, ahonnét az ösztön természetes mozdulata, menekülni.” Más szavakkal a jelenséget, a rendkívül mostoha adottságok közepette művelődni, tanulni, gondolkodni vágyó, ám a közösségéhez ragaszkodó ember páratlan jelenségét tartotta a legérdekesebbnek Németh László, s ebben aligha tévedett. Hiszen érzékelte a szociográfiában tetten érhető ridegparaszti indulatok kettősségét is: „Annak, hogy a föld kérge fölszakad s elnyelve szégyenét, belepi új virág: örülök, ez a ridegség, mely sivataggal gyógyítja a mocsarat: ijeszt.” Ez az óvatosság még kitartott egy ideig, hiszen 1941. szeptemberi levelében, a Magyar Csillag ot szervező Illyés Gyulának rész letezte nemzedékük elsőrangú és második vonalba sorolt tehetségeit. Bár némi fenntartással, de nem a népiekhez tartozó Márai Sándor és Cs. Szabó László is az első csoportba került, míg Veres a másodikba, a Némethez emberileg közel álló Gulyás Pállal és Pap Károllyal együtt.10 Ekkor tehát még világosan és egyértel műen az esztétikai-szellemi kiválóság a minősítés alapja, és ezt nem írták felül más szempontok. Egy évvel később, a Falusi króniká ról írott kritikájában viszont Németh László más irányban indult el, elhalványultak az esztétikai argumentumok, és felerősödött a közéleti-politikai értékelés.11 Az időpont nem csupán a háborús helyzet változása, a kiutak keresése szempontjából fontos. 1941-ben átmenetileg Veres 8 Németh László levele Gulyás Pálnak, 1934. december 9. In: Németh Ágens (szerk., s.ar.) – Grezsa Ferenc (jegyz.): Németh László élete levelekben 1914–1948. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1993. 208. 9 Németh László: Két nemzedék. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1970. 557–564. 10 Németh László levele Illyés Gyulának, 1941. szeptember 18. In: Németh Ágnes (szerk., s. a. r.) – Grezsa Ferenc (jegyz.): Németh László élete levelekben 1914–1948. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1993. 381. 11 Németh László: Két nemzedék. Magvető és Szépirodalmi, Bp., 1970. 725–728.
