Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Papp István: Államvédelmi jelentések Németh László és Veres Péter 1949-es találkozásairól
67 tartós egzisztenciával, megszűnt az írásait közlő legbiztosabb fóruma, a Válasz , s még állandó otthona sem akadt: egész évben Hódmezővásárhely, Debrecen, Sárospatak és Budapest között ingázott. Mindehhez adódott a diktatúra kiépülésének egyre gyorsuló folyamata, amely a mindennapokban is mind jobban érezhetővé vált. Németh László nem csupán a közéletből szorult ki, ez lényegében már 1945 elején megtörtént, hanem a szellemi/irodalmi életnek is egyre inkább a perifériájára került. Emberi-baráti kapcsolatai is megfogyatkoztak, az ország megdermedésével párhuzamosan szűkült a tevékenység tere és helye Németh számára. Ekkori hangulatát jól tükrözi az a levél, melyet szeretett barátja, Gulyás Pál özvegyének írt: „Valójában – társadalmi szempontból én már nem is vagyok író, hiszen se írói munkám, se írói jövedelmem, se folyamatban lévő munkáim nincsenek.”4 Talán közismert metaforájának segítségével jellemezhetjük legpontosabban Németh László helyzetét: ekkor még az a gályapad sem látszott, ahová majdan leült, hogy laboratóriummá alakítsa. Az alábbiakban közölt három államvédelmi jelentés Németh László e reménytelen korszakához szolgáltat fontos adalékokat. A cím minden szava lényeges, ezért is érdemes róluk bővebben beszélni. Három rövid terjedelmű szöveget publikálok, amelyek a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága által foglalkoztatott, munkájukat segítő két személytől származnak. A jelentések szinte egybeesnek a politikai rendőrségen belüli fontos szervezettörténeti korszakha tárral, hiszen az 1948 szeptemberében a korábbi Államvédelmi Osztályt felváltó Államvédelmi Hatóság az 1949-es esztendő utolsó napjaiban függetlenedik a Belügyminisztériumtól, konkrétan az akkori minisztertől, Kádár Jánostól, és Péter Gábor altábornagy vezetésével önálló szervként, közvetlenül Rákosi Mátyáshoz bekötve működik tovább.5 Ám nemcsak a szervezet státusának, a politikai rendszeren belüli helyének megváltozása miatt korszakhatár 1949 és 1950 fordulója, hanem azért is, mert ezekben a hónapokban ért véget a régi típusú, szóhasználatában, kifejezéseiben még az 1944 előtti gyakorlatot folytató megfigyelés. Erről árulkodik, hogy a közölt forrásokban a jelentések megfogalmazóját, szerzőjét az „emberünk” szóval jelölték, amely fogalmi értelemben megfelel a későbbi ügynöknek. Az „ember” szó voltaképpen a koráb bi „bizalmi ember” kifejezés rövidítése, amely hosszú évtizedeken át szolgált a magyar politikai rendőrség munkáját titkos eszközökkel segítő személyek megnevezésére. Az ÁVH élén álló Péter Gábor altábornagy 1950. április 11-én adta ki 04. számú parancsát, amely felállította a szervezet központosított operatív nyilvántartását.6 Ez feltehetően (az eredeti parancs nem maradt fenn, csak a végrehajtásáról szóló tapasztalatok nyomán kiadott újabb parancs) átültette a 4 Németh László levele Gulyás Pálnénak, 1949. november 18. In: Németh Ágnes (szerk.) – Domokos Mátyás (jegyz.): Németh László élete levelekben I. 1949–1961. Osiris, Bp., 2000. 54. 5 Müller Rolf: Politikai rendőrség a Rákosi-korszakban. Jaffa, Bp., 2012. 31–32. és 42–43. 6 Takács Tibor: Az állambiztonsági ügynökhálózat létszáma és összetétele a Kádár-korszakban. In: Horváth Zsolt – Kiss Réka – Simon István (szerk.): Az állampárt biztonsága. Tanulmányok a belügy és a kommunista párt kapcsolatrendszeréről a Kádár-korszakban. Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Bp., 2019. 268–269.
