Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
55 eszményének hiteles lenyomata, annak első, legpontosabb összefoglalása. Babits számára az eszményi tanítvány tehát egyben fiú is, aki feltétlen azonosul a mester szellemiségével, és folytatja, kiteljesíti annak útját, mert a köztük levő „makulátlan szeretet (...) / egyetlen küzdő gondolattá olvaszt / apát és fiút, és mestert és tanítványt”.42 Kapcsolatukban nincs helye az egyéni ambícióknak, a külön utak nak, leágazásoknak. Timár megérti ugyan ennek a szeretetnek az önző mivoltát, de nem látja másképp lehetségesnek a tanítvány kiteljesedését. Pista hosszú távon nem hajlandó Timár követőjévé szegődni, így a szerzetestanár kénytelen lemondani a kiteljesedés ilyen irányú útjáról, és másfelé keres tovább. A babitsi eszmény szerint azonban elképzelhető olyan ideális tanítvány, aki azonosulásával elismeri mestere felsőbbségét, igazolja útjának helyességét, és aláveti magát egy magasabb célnak. E cél nem más, mint hogy a szellem emberei a világgal szemben véd- és dacszövetségben egységet alkossanak. A babitsi tanítvány sokat kap, de cserébe sokkal is tartozik, akár saját egyénisége feláldozásával. Babits a maga mester-tanítvány kapcsolataiban ilyesfajta elköteleződést várt a tanítványaitól, különösen is Némethtől, aki mind közül a legalkalmasabbnak tűnt a babitsi eszmék és értékek továbbvitelére. Németh elképzelése szerint, ahogy az Alsóvárosi búcsú ban láttuk, a mester ins pirál, többlettudással kínálja meg és saját szenvedélyével ösztönzi a tanítványt a „magasabb eszmények” felé. A mester nem kíván apja helyett apja lenni, tisztában van szerepkörének korlátaival. Jób Arzén gazdag szellemi útravalóval látja el Pétert, és hagyja, hogy a maga útját járja. Némethnél a mester nem fejlődik (legalábbis nem ebben a duális kapcsolatban), a lépcsőt a tanítvány mássza meg, s ezt a metaforikus lépcsőt a mester jelenti számára. Péter tehetsége határtalanabb annál, hogy egyetlen mester egyszer s mindenkorra kibontakoztassa: szellemi fejlődése tovább tart, mint a középiskolai tanulmányai, és új eszmények, új mesterek révén hamarosan túlszárnyalja eredeti mesterét. Ha Jób nem is erőlteti az apa-fiú kapcsolatot, Péter számára a mester mégiscsak egy apafigura, akivel, mint a vér szerinti apával, lélektani és szellemi értelemben egyszer le kell számolnia. Németh számára a tehetség legfőbb ismérve, hogy ambíciója nem a mester utolérése, hanem annak diadalmas felülmúlása, meghaladása. A Németh László-i eszmény a mesternek inkább csak az alkotás örömét kínálja, a tanítványnak a növekedést, az egyéni kiteljesedést. A két modell szemmel láthatóan kibékíthetetlen. Babitsé a mester, Némethé a tanítvány irányában elfogult. Kettőjük mester-tanítvány viszonyában is ezeket az egymást kizáró álláspontokat képviselték, még ha nem is voltak ennek tudatában. Mindketten úgy érezhették, hogy a másik fél szeszélyes, igazságtalan, méltánytalan. Szakításuk, bárhogy is alakultak volna az események, a fentiek fényében elkerülhetetlen volt. 42 Babits Mihály, A Fiamhoz. Nyugat, 1925/22. sz.
