Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
49 csak eredendően önző motivációkat (ha mégoly tudattalanok is) feltételez az altruista viselkedés mögött, ám a mester nevelő-tanító tevékenységét nem feltétlen kell az önzetlenség fogalomkörében kezelni. Ha a makk-tölgy metaforából indulunk ki, a mester inkább a művészhez hasonlít, munkája pedig az alkotáshoz áll a legközelebb. Pygmalion módjára előcsalogatja a szobrot a nyers márványból, bére pedig az az öröm, ami egy jól sikerült alkotás felett eltölti a művészt. A továbbiakban részletesen szemügyre veszem Babits és Németh regényeinek tanítvány- és mesteralakjait, továbbá apafiguráit, hogy összehasonlításuk révén jobban is megismerjük a két eltérő elvárásrendszert. Tanítványok Vágner Pista akkor emelkedik ki diáktársai arctalan tömegéből osztályfőnöke, Timár számára, amikor a rend tanárai azt a minisztériumi utasítást kapják, hogy látogassák meg otthonukban is a diákjaikat, és vegyék észre a rászorulókat. Pista tizenkét év körüli, jó eszű, jó magaviseletű gyerek. Esetében tűnik a legindokoltabbnak egy ilyen látogatás, tekintettel arra, hogy rossz hírben álló anyja egyedül neveli. Hogy ennél is komolyabb a baj, az az első látogatás során derül ki: az anya halálos beteg. A szerzetestanárból, akitől eddig idegen volt a rendházon és az iskolán kívüli világgal való érintkezés, a beteg nővel és a riadt kisfiúval való szembesülés szokatlan tettvágyat, gondoskodási szándékot hív elő. Apai szeretet ébred benne a fiú iránt, akit azonnal tanítványává is fogad. „Abban állapodtak meg, hogy Pista minden vasárnap délután meg fogja látogatni Timárt, szép időben elmennek sétálni, máskor olvasnak együtt vagy fordítanak valami nehezebb szöveget.”23 Pista egészen a regény végéig egy alapvetően passzív figura: a dolgok megtörténnek vele, ő pedig engedelmesen elfogadja mások döntéseit. Eszményi gyermek: anyja halála nem okoz számára törést, kiválóan beilleszkedik új családjába, továbbra is kitűnően tanul, és általában derűsen, kiegyensúlyozottan viselkedik. Timár irányában hálás, és örömét leli a neki szóló különórákban, beszélgetéseikben.24 Fogékony tanítványnak bizonyul, szellemi fejlődése gyö nyörködteti mesterét. Pista érzelmi kiegyensúlyozottsága azonban meg is nehezíti kettőjük kapcsolatát: „Timár néha megalázottnak érezte magát kis barátjával szemben. Mert kettőjük közül a fiú volt az, aki kevésbé szorult a másikra, ő volt az erősebb.”25 Ahogy kamaszodik, a fiú egyre terhesebbnek érzi osztályfőnöke kitüntető figyelmét, és egyre több ürügyet talál arra, hogy szabadidejével maga 23 Babits , uo. 409.o. 24 Valahogy úgy, mint Komjáthy Babits szárnyai alatt. „Délután tehát szépen fölszedelődzködtem s elmentem rákospalotai lakására. (...) Ezeken a délutánokon Babits tanár úr remekelt. Hamarjában el sem tudnám sorolni, hogy a filozófiától kezdve mi mindenről beszélt, mennyire számon tartotta olvasmányaimat s megkívánta, hogy a könyvekről, amiket kölcsön adott, pontosan számoljak be. (...) Ezeken a magánbeszélgetéseken ellenben a poéta doctus végtelenül meleg szívének kincsei tárultak fel s én soha nem fogom tudni elfelejteni ezeket a boldog időket, mikor a legnagyobb magyar szellemek egyike méltatott egy nagyon-nagyon jelentéktelen kis diákot arra, hogy törődjön vele, hogy szamovárján teát főzzön neki, hogy lassanként bevezesse az élet szokásaiba s felfedje a titkokat, amik előtt borzongó kíváncsisággal állt.” Komjáthy, uo. 25 Babits , uo. 417. o.
