Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
50 rendelkezzen. Kritikus és lázadó, mint minden egészséges kamasz , de a függetle nedésért folytatott harcát, hol hálából, hol szánalomból fel-felfüggeszti. A regényben Pista lélektani fejlődésének ábrázolása elnagyolt, sematikus; nem ez áll az író érdeklődésének középpontjában. A fiú alakjának vázlatszerűsége még inkább a szerzetes belső történéseire irányítja a fókuszt. Az író számára Pista alakja csak abból a szempontból érdekes, hogy aktuálisan mit jelent Timárnak. Mintha csak asszisztálna a szerzetes lelkében zajló eseményekhez; Timárnak nem Pista cselekedetei, nem is a gondolatai fontosak, hanem a puszta léte. A közel s ége vagy épp a hiánya vált ki belőle érzelmeket, a szemlélése vezet a lét kérdések felvetéséhez és a szeretet lényegének kereséséhez. Pista tehát sematikus alak, szinte bárkivel behelyettesíthető. Jó Péter, a Németh-regény hőse, Pistával szemben talán túlzottan is összetett alak. Ez egyrészt abból következik, hogy a regényfolyam középpontjában az ő fejlődéstörténete áll, de abból is, hogy Németh ekkor még a lélekrajz tekintetében – a Gyászt leszámítva – az olvashatatlanságig túlrészletező prózaíró. Péter összes kétségét, dilemmáját, képzettársítását és gondolatfoszlányát megismerjük, mielőtt bármit is elhatároz vagy meglép. Mindenkivel szemben gyanakvó, nem ritkán üldöztetéses téveszmék gyötrik. Péter túlkorosként kerül az első osztályba, de félév táján egy különbözeti vizsgával osztályt ugorhat. Ezen a vizsgán találkozik először későbbi mesterével, Jób Arzénnal. Péter jól felkészült a megmérettetésre, de latinból nem a várako zásnak megfelelően alakul a feladat. Boros tanár úr hirtelen halála miatt az új latintanár, Jób vizsgáztatja, aki nincs pontosan tisztában azzal, hogy mit várhat el egy kis gimnazistától. Úgy tűnik, rögtönzi azt a feladványt, amit Péternek ad, de a későbbiek fényében kiderül, hogy sokkal többről van szó, mint hirtelenjé ben előkapott verssorról. Vergilius IV. Eclogájának híres kezdősora, a „Musae, maiora canamus” 26 komoly fejtörést okoz Péternek, de Jób rávezető kérdéseivel együttesen eljutnak a „Múzsák, nagyobbakat énekeljünk” megfejtéshez, majd a „nagyobb eszméket, magasabb gondolatokat”27 üzenet kibontására. „Na, ezt jeligének is eltehetjük az életre”28 – mondja Jób, ezzel egyszer s mindenkorra kijelölve Péter számára a növekedés útját. Jób, aki már a vizsgát is azzal indítja, hogy „No, mutassuk meg mind a ketten, hogy magasan is lehet kezdeni”,29 a későbbiekben is mindig magasra teszi a mércét, amivel folyamatosan ébren tartja Péter ambícióját. Tanítványul hívására csak a következő tanévben kerül sor azzal, hogy „Nagyon sokat várok tőled s mindig szívesen foglalkozom veled”.30 Péter az „életjeligén ” túl kitüntetett figyelmet, sok-sok elismerést, továbbá ins piráló olvasmányokat és beszélgetéseket köszönhet mesterének. Végső soron tőle 26 A verssor pontosan: Sicelides Musae, paulo maiora canamus . Lakatos István fordításában: „Múzsák, sícelidák! magasabbra kicsit ma dalunkkal!” Trencsényi-Waldapfel Imre fordításában: „Pásztori Múzsák, szálljon a dal kissé magasabban!” 27 Németh , uo. 296. o. 28 Németh, uo. 296. o. 29 Németh, uo. 296. o. 30 Németh , uo. 340. o.
