Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
47 mindketten mestereik legjobb tanítványaivá12 lesznek. A két szerzetestanár is sok hasonlóságot mutat: mindketten latin–magyar szakosok, nagy klasszikus műveltséggel és ennek megfelelő könyvtárral rendelkeznek, kedves költőik között kitüntetett helyet foglal el Vergilius. Kollégáik és tanítványaik egyaránt kiváló tanárnak ismerik őket. Mély hitükkel és elkötelezettségükkel szerzetestársaik közül is kitűnnek. A két történet azonban íróik szándékának megfelelően néhány fontos eltéréssel is jellemezhető. Ezek egyike a szerzetestanárok életkora. Timár Virgil a történet kezdetén negyvenéves, ami a századelőn az érett, tekintélyes, egyúttal azonban az idősödő ember képzetét is kelti. A szerző, Babits is közel van a negyvenhez a könyv megírásakor. Jób Arzén viszont energikus, fiatal, „szép fiú”, aki a húszas évei közepén járhat. Érdekes adalék, hogy Németh László, valahányszor az ide ális tanárról gondolkodik, inkább a fiatal, mint az idős korosztály mellett teszi le a voksát.13 Bár Timár Virgil, épp pályája csúcsán, távol van még attól, hogy fogatlan oroszlánként tekintsenek rá a tanítványai, lehet a könyvnek egy olyan olvasata is, hogy a megrögzött szokásaihoz ragaszkodó öregúr jó úton halad efelé. Németh a névválasztással is saját ideálját hangsúlyozza: Virgillel szemben, akinek a neve a szerzetesi szüzességre és Vergiliusra is utal, az egyébként ritka Arzén nevet választja, ami férfiast, erőteljest jelent. Ahogy Vincze fogalmaz: „Jó tanár az ő [Németh] felfogásában az a férfi, akiben van egyfajta férfias erő, férfias tartás, ez a tartás ébreszt tiszteletet iránta a diákokban.”14 A két regény továb bá két eltérő perspektívából szemléli a mester-tanítvány kapcsolatot: Babitsé a mester, Némethé a tanítvány szemszögéből. E két szemszög egybevág a két író egymáshoz való viszonyával, így jól kitapintható bennük a sajátos, egymással vitázó elvárásrendszerük. Mielőtt azonban ennek részletesebb bemutatására vállalkoznék, szükséges tisztázni a mesterekkel és tanítványokkal kapcsolatos lélektani ismereteinket. Mesterek és tanítványok A kultúra nemzedékről nemzedékre történő áthagyományozása mélyen az emberi természetben gyökerezik: a mindenkori idősebb generáció akarva-akaratlan is tanítja a fiatalabbat, a fiatalabb pedig önkéntelenül is fogékony erre a tanításra.15 Ez a természetes pedagógiai 16 irányultságunk magyarázza ugyan a kultúra fennmaradását, de a kiszámíthatatlan irányú, sokszor ugrásszerű fejlődését már 12 „Volt-e valaha fogékonyabb, tehetségesebb tanítvány Pistánál?” Babits , uo. 417. o. „Azt mondta, senkitől sem vár annyit az egész gimnáziumban.” Németh , uo. 373. o. 13 Vincze Tamás, Németh László tanáreszménye , Iskolakultúra, 28. 2018/7. sz. 14 Vincze, uo. 84. o. 15 Ld. pl. Csibra Gergely, Gergely György, Társas tanulás és társas megismerés: A pedagógia szerepe, Magyar Pszichológiai Szemle, 2007/62. 5−30. o. 16 A természetes pedagógia a belénk kódolt, kizárólag emberi tanítás-tanulás megnevezésére szolgál. Gergely György, Egyed Katalin , Király Ildikó, A természetes pedagógiáról , Magyar Pszichológiai Szemle, 2007/62. 107−125. o.
