Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 4. szám - Bálint Ágnes: A mester–tanítvány kapcsolat eltérő értelmezései Babits Mihály és Németh László feleselő regényeiben
48 kevésbé. Ehhez nem hétköznapi tanítók, hanem kiváló mesterek, és nem hétköznapi, hanem kivételesen tehetséges tanítványok szükségesek. A tehetség kedvelt kutatási témája a pedagógiának és a pszichológiának, 17 a mesterség azonban ehhez képest egy mostohán kezelt terület. Amíg tudjuk, hogy a tehetség kibontakozásához a hajlamosító géneken kívül többek között belső motiváció, támogató környezet, sőt valamiféle sorstényező is szükséges, addig kevésbé világos, hogy mi teszi a mestert mesterré. A mester kétségkívül maga is tehetség, annak immár kibontakozott formája, tehát kivételes szintű, minőségi tudással rendelkezik,18 de alighanem ennél többre is szükség van, hogy pedagógiai értelemben is mesterré váljék. Aki az intellektuális fejlődés egyszerre izgalmas és nehéz útját sikerrel bejárta, egyfajta metatudással rendelkezik róla, és jó eséllyel elkötelezetté válik a fejlődés és a mások fejlesztése iránt. A személyiségében is lennie kell egy sajátos összetevőnek, amelyet a megosztás igényének nevezhetünk, sőt egy ennél fontosabb képességnek is, amely révén „meglátja a hatalmas tölgyet a kicsiny makkban”,19 azaz képes a jelenvalóban a kibontakoz tatható potenciált megérezni. A tanítványnak mesterre, a mesternek tanítványra van szüksége, ám találkozásuk nem magától értetődő: leginkább a sorsszerűség20 fogalmával írható le. Az intézményes oktatás ugyan nagymértékben katalizálja, de egyáltalán nem garantálja az ilyen találkozásokat. De miben áll az a többlet, amit a mester nyújthat a tudás különféle hagyományos és elektronikus forrásaival szemben? A mester nem pusztán a felhalmozott információk birtokosa; többet tud , mint amennyit megtanult,21 és másképp tud, mint mások. Tudásának személyes 22 és komplex ter mészete van, perspektívájának ennek révén egy sajátos, személyes komplexitása. Ezzel vonzza bűvkörébe a tanítványt, akit egy ilyen érett perspektíva megszerzése intellektuális növekedéssel kecsegtet. A mester intellektusa tehát kijelöli a tanítvány számára a célt, személye pedig a hozzá vezető úton igazít el. A kitüntetett, személyre szóló, „növesztő” figyelem, amivel a tanítványt a tanulás egész folyamata során elhalmozza, semmihez sem mérhető, ritka ajándék, amiből talán sohasem elég, és ami egyébként csak a szülő-gyermek kapcsolatban jár alanyi jogon. Mindezekből következik, hogy a tanítvány garantáltan profitál a mester vezetéséből. A kérdés inkább az, hogy mi ebből a mester haszna. A mélylélektan 17 Ld. pl. Bajor Péter, Balogh László , Bucsi Szabó Zsolt , Polonkai Mária , Révész György Béla: A tehetség kézikönyve, Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, Budapest, 2019. https://tehetseg. hu/tehetseg-kezikonyve és Jávor Rebeka , Révész György , Séra László , Szabó János, A tehetség változó koncepciói, Magyar Pszichológiai Szemle, 2021/2. 18 A mesterszintű tudás jellemzőinek leírásával a kognitív pszichológia foglalkozik. Ld. pl. Mérő László, Észjárások – Remix – A racionális gondolkodás ereje és korlátai , Tericum Kiadó, Budapest, 2008. 19 Ennek megnevezésére ma az újkeletű „appreciative intelligence” (nagyrabecsülő/elismerő intelligencia) pszichológiai fogalmat használjuk. Ld. Thatchenkery , Tojo Joseph , Appreciative Intelligence , Berrett-Koehler Publishers, 2006. 20 Hacsak a közeljövőben a hálózattudomány elő nem áll egy racionális magyarázattal e találkozások természetével kapcsolatban. Ld. Hegedüs András A hálózatkutatás módszereinek alkalmazása a neveléstörténetben, Autonómia é s Felelősség 2019/4. 97–106. o. 21 Ld. Mérő , uo. 22 Vö. Polányi Mihály, Személyes tudás I–II , Atlantisz Kiadó, Budapest, 1994.
