Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)

2021 / 3. szám - Hadik András: Sümegi György: Lechner Ödön írásai című könyvéről

119

váratlanul meghal fiatal felesége. Még megvárja a városligeti vasszerkezetű korcsolyacsarnok építésének befejezését, amely kedvenc korai munkája (még életében lebontották), és egy meghívás révén Párizsba utazik, ahol évekig Clement Parent irodájában dolgozik. Itt ismerkedik meg közelebbről a francia kora reneszánsszal, amely arra példa számára, hogyan alakult ki itáliai hatásra egy sajátos, francia stílus.

1879-ben már újra itthon van. Első nagy sikere az 1879-es szegedi nagy árvíz során megsérült Városháza átalakítására kiírt pályázat első díja és megbízása (1882–83). Ezért a munkájáért megkapja a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Ugyanakkor épül a francia neoreneszánsz stílusú, szegedi Milkó-ház, vagy a budapesti Sugárúton az Operáv

al szem

ben a MÁV Nyugdíjintézet bérháza (amely 2002 óta üresen áll és pusztul). Kecskeméten 1887-ben építi a Rudolf huszárlaktanya épületét. A budapesti Váci utcában 1888-89-ben épül meg a főváros első modern, vasszerkezetű üzletháza, finom terrakotta burkolatú homlokzatával. Az 1890-es évek a főművek sorozatát hozza Lechner számára. A kecskeméti Városháza nyitja meg a sort, amelyet pályázaton nyert el (s amelynek felújítási eredményeit kíváncsian várjuk). A tanácstermet 1879-re fejezték be. Az Iparművészeti Múzeum és Iskola épületét is pályázaton nyerte el. A homlokzatot borító, népművészeti motívumok átírt motívumait tartalmazó pirogránit elemei, az indiai, mogul formakincs belsőben megjelenő elemei, a vas-üveg lefedésű központi csarnok impozáns tere sokaknál „kiverte a biztosítékot”. Tóth Béla, A magyar anekdotakincs szerzője „cigánykirály” vagy „cigánycsászár palotájának” nevezte ezt a – talán a világon az első, (1891–1897) nem klasszicizáló–múzeumépületet

. (A múzeum üresen áll és várja helyreállításának megkez

dését.) A kőbányai Szent László templomnak sem egyszerű a története. Az első, izgalmas változatot, mely egy bizánci-velencei centrális épület lett volna campanilével, s az első vasbeton szerkezetű épület (akkor még Monier-rendszerűnek mondták – a Hannebiqueféle vasbeton szabadalmat csak 1900-ban jegyezte be Magyarországon Zielinski Szilárd), valószínűleg formai okokból is, de félve az új technológia veszélyeitől, nem fogadta el az építési bizottság. Végül a harmadik, hosszházas változat került kivitelezésre. Határidő csúszások miatt elvették tőle a belső kialakításának tervezését, hiába tiltakoztak az eljárás ellen a magyar építészek. A belső tervezését Steindl Imre irodavezetője, Tandor Ottó kapta, aki, mivel nem volt ideje, átpasszolta a feladatot az iroda másik építészének, Foerk Ernőnek, aki „négerként” végezte el a munkát. (Mindez Foerk naplójából derül ki.)

A ’90-es években befolyt nagyobb összegekből építette saját, visszafogott jellegű bérházát, befektetésként az egyébként az anyagi ügyekhez kevéssé értő mester a Ferencvárosban (Berzenczey u. 11.) 1895-ben.

A Földtani Intézet székházának pályázatán már egy unalmas tervvel indul, majd annak megnyerése után egy izgalmas tervváltozatot sikerül keresztülvernie (1896-99). A család a ’90-es évek második felében eladta az örökölt téglagyárat. Ebből a pénzből épült Cserneczkyné Lechner Ilka péceli villája (1897), Lechner Gyula Bartók Béla úti bérháza (1898–1900), és Lechner Károly kolozsvári villája (1900). Mindhárom épületnél anyagi nehézségek támadtak. Gyula bátyjával össze is veszett, mivel az egyik szintet visszabontatta, a nem megfelelő kivitelezés miatt, tetemesen megnövelve így a költségeket. Kismarty-Lechner Jenő leírja, hogy sokáig egy oda nem illő kapu helyett ő tervezte nagybátyja stílusában a bejáratot. Károly a villa megépülése után néhány évvel az épületet átadta (eladta?) az egyetemnek, hogy a mindenkori igazgatók lakásául szolgáljon.

(Debreczeni László levele Pusztai Lászlónak) Az épület gyermekklinika, és amikor láttam, régen, elég rossz állapotban volt, – a vasbeton kerítésről nem is beszélve. Persze, ne feledkezzünk meg az opus magnumról, a Postatakarékpénztár épületéről sem (1899–1901), amelynek története botrányosan kezdődött. A pályázaton az első és harmadik díjat Berczik Gyula kapta, a második díjat pedig Lechner. A sajtófelháborodás