Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Szántai Márk: Falureprezentáció Oravecz Imre prózájában
69 számára fenntartott tevékenységi forma:4 Árvai István, bár társadalmi státusa alapján nem illeszthető bele ebbe a felsorolásba, a természet iránt érzett vonzalma és nagyszülei segítsége révén nemcsak megismerkedik a gombák világával, de a regény egy kitüntetett pontján, a Mészáros Márton által részletesen elemzett huszadik fejezetben maga is gombaszedővé válik. Mészáros az erdőt szakrális térként, a gombaszedést pedig olyan beavatásként olvassa, amely a falu patriarchális világában nem értelmezhető, sőt inkább büntetendő.5 A falu hagyományrendje ugyanis nem tűri a kívülállást, különösen nem ad teret a nem célelvű cselekvésformáknak. A településforma és közösség változtatni nem tudása, az újabb generációk számára felkínált elégtelen, meggyökeresedett élet- és szereplehetőségei szükségszerűen a falutól való mentális és fizikai eltávolodást eredményezik. Radomir Konstantinović a „vidék szellemének” uniformizáló törekvéseivel kapcsolatban egyenesen így fogalmaz: „Vidéken a kivételességet fogyatékosságnak tekintik, amit kinevet a vidék szelleme.” 6 Ahogyan később, az amerikai történetek során a sétálás, a céltalannak tűnő kószálás és szemlélődés válik a mindennapok magától értetődő részévé, úgy már az első kötetben felvázolt sétáló, erdőjáró szövegmozzanatok is jelzik az Árvai család tagjainak többségtől való különbözőségét. Walter Benjamin híres Baudelaire-elemzésében a következőképpen jellemzi a nagyvárosi kószálót, vagyis a flâneur-t: olyan szubjektum, „akinek mozgástérre van szüksége, és aki nem akar lemondani a privatizálásról.”7 Ha Benjamin fogalomkészlete a metropolisok tereire vonatkoztatható is elsődlegesen, az talán megkockáztatható, hogy a falusi struktúrák közösségből részint kilógó, normáktól elszakadó, különc figurájával kapcsolatban az Oravecz-művek értelmezése során érdemes lehet egyfajta „falusi kószálóról” beszélni, tekintve, hogy magatartásmodellje kísértetiesen emlékeztet a flâneur cselekvésmozzanataira. A séta a harmadik kötetben, a faluba való megérkezés (és/vagy visszatérés) mesélése során ismét neuralgikus pontként mutatkozik meg: az Amerikából Magyarországra települő Steve-t rokonai figyelmeztetik, hogy Szajlán a céltalan kószálás nem lehetséges, azt a faluközösség íratlan szokásrendje elleni lázadásként értelmeznék a helybeliek.8 Mindez abból a szempontból érdekes, hogy a jelenet tanúsága szerint Szajlán a két kötet cselekményideje között eltelt évek során semmi sem változott: a hagyományos írott és íratlan szabályrendszerek fennmaradása mellett azonban itt már nem egy minden problematikussága mellett is megtartó, élő közeggel találkozunk, hanem a magyar falu lassú agóniájának lehetünk tanúi. A trilógia záródarabja ugyanis rendkívül markáns módon viszi színre a hazai viszonyokkal kapcsolatos, mindent átható idegenségérzetet. Ezt azonban nem csupán a szereplők eltérő kulturális helyzettel való szembesüléséből eredezteti, az idegenségérzet sokkal inkább a részleges tudás, az elképzelt és a valóságos viszonyok feszültségéből fakad. Stevék Recskre érkezésének leírásakor Mari nénjével kapcsolatban így fogalmaz a narrátor: „Olyan anyja korú lehetett, és egyáltalán nem úgy festett, mint azok a parasztasszonyok, akiket az innen küldött fényképeken látott. (kiemelés tőlem – Sz. M.) Rövid szoknyát viselt, félcipőt, és kendő helyett kalapot a fején.”9 4 Mészáros Márton, Darnói gombázók , Tiszatáj, 2016/6., 90–97., itt: 92. 5 Mészáros, Darnói gombázók , i. m., 97. 6 Radomir Konstantinović, A vidék filozófiája , Kijárat, Bp., 2001, 17. 7 Walter Benjamin, A második császárság Párizsa Baudelaire-nél , ford. Bence György = Uő, Angelus Novus, 873. 8 Oravecz Imre, Ókontri , Magvető, 2018, 158. 9 Oravecz, Ókontri , i. m., 126.
