Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 1. szám - Aczél Géza: (szino)líra (versciklus)
32 Aczél Géza (szino)líra torzószótár aszály a felhevült autó másé persze fulladozva döcögött a kánikulában és körben perzselődött a határ elfeketedett napraforgóerdők és pengévé száradt kukoricakaravánok gyászosan keretezték be a kora délutánt bent a túlélőkben annyi emberség még épp szorult hogy a mások káráért halkan nyöszörögtek bátortalanul sivatagokról motyogtak és idézték afrikát majd fejekben a gondolat erőtlenül kavargott tovább milyen sugallatra fajulhatott horrorrá pár hét üdülés közben a világ a szenvedők lassan a gépkorszak oázisára az olajtól bűzlő benzinkútra vágytak hol nyújtóznak egyet az összezsugorodott lábak s a köhögő ventilátor arcukba csapdoshat valamivel enyhébb léghuzatot ám a verssel idáig kínlódva a panelben is kezdtek elalélni az indulatok míg csak fel nem bukkant egy furcsa párhuzam a fizikális emléket a homályos pszichébe tolva át mivel így képes egyetemes szorongássá válni empirikus asszociációival az aszály a kor kiégett szomorú tömegeire látva mikor már nem zavaró a lét zsibbadt zsarnoksága hol kiszáradt mederré válik diktátorokkal s hiénákkal a víznek árja és értelmetlen előkészíteni az egykori gerincműtéteket aszerint mindegy már a história hol kezdődött hiszen ez nem egy vegyészeti szakdolgozat csak bentről kiürülve merengeni kezdtem a ködtől homályló ablak alatt és valami suta asszociáció mozdult meg bennem arra mindenesetre elég hogy a végét még nem látva botladozva nekiinduljon egy szolid reményű versem a zöldek kontinentális aggodalmától és hisztériájától is megtámogatva
