Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Standeisky Éva: Kassák álommegjelenítései
64 nyitott csőrű, tág szemű kakasfej látható. A szél motívum így jelenik meg az Álomjáték negyedik versszakában: „Itt van ő most is, de csak én láthatom / zászlót lenget felém zord álmaimon át / érintem kezének bársonyát és hallom / szoknyája fodrai közt visongat a szél.”22 A Tétova órák álmában egymásra vetül az anya és a szere tett nő: „ Álmok kék hullámpelyhein ringatna szerelmed / ahogyan a jó anya dajkálja gyermekét.” A Két fűszállal a kezemben erotikus álomrésze: „az álmok rózsái illatoznak anyaszült meztelen. / Hunyt szemeimmel látom mindezt / és érzékletesen tapintom mint a valóság homokját / a csókot amivel annyi asszony megajándékozott.” Önképi jellegű verseiben is elő-előfordul az „álom”, az álomszerű fantáziálás. „Az idő amelyben élek álmok és káromkodások cirádái alatt temetkezik” – kezdődik Kassák 31 című számozott verse. Álom és valóság keveredik a Holdfényben : „Álmaim selyemhabját össze keverem a valóság nyers masszájával. Egyszerre két úton járok, egyik a magasba, másik a mélybe vezet. Végükben egy-egy nyitott kapu. Kopognom sem kéne, hogy átlépjem a küszöböt. De mennél szaporábban járok, a kapuk annál láthatóbban távolodnak tőlem. [...] csak emléked lebeg a fényben / hiába is kiáltok feléd / csak árnyékod hull rám sötéten. / Vártam. Várakoztam, de senki nem járt az utcán. Ha jól láttam, mindössze egy fa szórta szét leveleit. Hullásukban madarak kapták csőrükbe és szálltak velük a csillagok felé.” A balga kefekötő önleírásában így jelenik meg az álom: „Neked könnyű, mondja gyakorta a barátom / aki segéd a városvégi kefekötőnél / bánatodban és örömödben is verset írsz / s ha úgy tetszik, a fényben, mit egy álom vet eléd / szárnyas lovaidon felszállsz a csillagokba. // Ha tudnád, kedves barátom, hogy milyen zsarnok / milyen istentelen úr rabszolgája vagyok én / ha tudnád, mint méri ki véremet, velőmet / szutykos, nagy kezeidet bizony összekulcsolnád / és sorsom megenyhüléséért könyörögnél.” Egy másik önképversében pedig így ír: „Életem páncélját körülfonja az idő s én / szerencsétlen hajós zátonyról zátonyra vetődöm / s ha jő a hajnal nem ismerem fel való énem / sosem szólhatok önmagamhoz. [...] Bogozd ki hát a sok csomót, veszendő lélek / sződd meg álmaid puha szőnyegét / melyen pihenni vágyol / egy kőrisfa zöld lombjai alatt.” ( Elalvás előtt ) Regényeiben Kassák magát az alvást, az álmodás mikéntjét és jelentését is ábrázolta. Az elalvás semmiközeli állapot: „Még sokáig ébren gondolkodott, de ezek a gondolatai már annyira rendszertelenek voltak, hogy maga sem fogta fel értelmüket. Szédülő fejjel ringatózott a semmiben, s kint már világosodott a téli reggel, mikor végre elnyomta az álom.” ( Egy álom megvalósul ) „Szeretem magam rendben tartani az emberek előtt, s ha alszunk, akkor nem vagyunk urai magunknak. Alvás közben szeretem, ha magamra hagynak, és szeretném, ha halálom után elégetnének. Az alvók mindig halottak kicsit, és a halottak nem kívánatos lakótársak.” ( Az utak ismeretlenek ) „Az illatos, enyhe szellő, aminek tulajdonképpen fel kellett volna teljesen ébresztenie, csak átsegített egyik állapotból a másikba, a félig ébrenlétből a félig álomba. A kettő majdnem ugyanaz, s mégis az egyik mintha a nyugat felé, másik a kelet felé indulást jelentené. Egyik az álomtalan alvás, a másik az álom szédületében való ébrenlét. Kissé mintha részegek lennénk, meglazulnak a fékek, s ha az ember tudatában is van annak, amit cselekszik, a fantázia szabadon csapong, sem a praktikus megoldások, sem a tér, sem az idő nem korlátozza.” (Marika, énekelj!) Álomleírások a Napok, a mi napjaink ban: „Sokat röpültem vizeken és földeken át, csak ki kellett terjesztenem a karjaimat, és a levegő felemelt, néha madarak is szálltak velem, s egyszer egy elefánt, akire később rá is ültem, s aztán így utaztam a sárga elefánton hosszú ideig a kék ég alatt.” (A megközelítően azonos időben született Kassák-versekben is szerepel elefánt. A 17 címűben így jelenik meg: „Páris előtt megálltak az elefántok búsan és rettentően mint a koporsók”. Az 57 című utolsó soraiban pedig így: „a fájdalom lehull a tűz előtt és fehérbe öltözik 22 Az 1941-ben megjelent Szombat este című Kassák-kötetről, amelyben a fentebbi idézett versrészlet megjelent, ez olvasható a Független Magyarország napilap korabeli számának Ezt olvastuk rovatában: „Az élettel való viaskodás, az egész élet – olyan világos és rejtélyes ezekben a versekben, mint az álom.”
