Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
2021 / 3. szám - Magyar Miklós: Hol van már a tavalyi hó?
55 megjelöli azokat a részeket Rabelais Pantagruel jében, ahol arról olvashatunk, hogy Villon „öreg napjaiban” Saint-Maixent-en-Poitou-ban talált menedéket. Valójában Rabelais arról is ír, hogy Villon száműzetése után V. Eduárd király uralkodása idején Angliába menekül. (Az író téved. VI. Eduárd volt akkor Anglia királya.) Rabelais nem csupán a királyokat keverte össze, de magát a történetet is egy, a 13. század óta keringő anekdotából vehette, ami nem Villonról, hanem egy másik diákról szólt, aki, miután száműzték Párizsból, Angliába menekült. Mindez ellentmond az irodalomtörténészek által leírtaknak, miszerint Villon 1463. január 8-án elhagyta Párizst, és ettől a naptól semmit sem tudunk róla. A dolog előzménye, hogy egy verekedés következtében immár sokadszor börtönbe vetik a költőt, „felakasztásra és megfojtásra” ítélik. 1463. január 5-én Villon fellebbezése meghallgatásra talál, és a bíróság legfelső fokon semmisnek nyilvánítja az ítéletet, ám tíz évre kitiltja Párizs városából. Rabelais Villonról szóló fabulációit szinte valamennyi Villon-kutató megemlíti, ám egyikük sem ad nekik hitelt.2 Azt gondolom, Rabelais története Villonról nem hitelesebb, mint az, hogy a Gargantua XVII. fejezetében a hős a Notre Dame katedrális tornyából vizeletével elárasztotta Párizst, ezzel „a nők és gyerekeken kívül” 260.418 ember halálát okozta. A legvalószínűbbek azok a feltételezések, hogy a költő Párizsból való távozása után rövidesen meghal rossz egészségi állapota vagy valamilyen halálos kimenetelű verekedése miatt. Ezt a verziót támasztja alá az a tény is, hogy 1463 után egyetlen verse sem maradt fenn.3 Visszatérve Paul Verhuyck hipotézisére, miszerint Villon Brüsszelben láthatott hó szobrokat, a valóság az, hogy a költő soha nem járt Brüsszelben de Arrasban sem. Csak a Párizstól délre és nyugatra tett utazásainak vannak nyomai. Idézzük fel a költő tartózkodási helyeit. 1456 végén Villon társaival kirabolja a Navarrai Kollégiumot, ezért Angers-ba menekül. Ő maga a Kis Testamentum ban szerelmi csalódását nevezi meg okként: Hogy e veszélyt elhárítsam, A legjobb lesz, ha meglépek. Agyő! Angers-ba visz utam: Mivel kegyét nem nyerném meg, Nincs más hátra: el kell menjek. (Süpek Ottó fordítása) 1455. június 5-én, Úrnapján egy verekedés során Villon megöl egy papot. 1456 végén elhagyja Párizst és hét hónapig vissza sem tér oda. Nyugat felé veszi útját. 1457 decemberében vagy 1458 januárjában eljut Blois városáig. Ennek is van nyoma költészetében. Charles d’Orléans versenyfelhívására, annak udvarában írta a Villon éneke a Blois-ban hirdetett költői versenyre című verset, amellyel megnyerte a pályázatot. Villon Moulins-ben is tartózkodott. Ennek előzménye, hogy Charles d’Orléans – jóllehet elismerte és csodálta Villon tehetségét – nem tartotta maga mellett sokáig. A pártfogó nélkül maradt Villon II. János Bourbon hercegnél keres támogatást. A herceg Charles d’Orléans-nal ellentétben fiatal, alig idősebb Villonnál. Jól ismeri a költő előző pártfogóját, és maga is kedveli és 2 Vö.: Sophie Cassagnes-Brouquet: „De moi, pauvre, je veux parler”. Vie et mort de François Villon, Éditions Albin Michel, 2016, 304–310. 3 Vö.: Auguste Longnon: Œuvres de François Villon. Éditions La Cité des Livres, Paris, 1933, 42.
